Szükséges angyalok

Olvasói vélemények

A könyv a német-zsidó modernizmus átgondolt elemzését mutatja be, a modernitás és a hagyomány közötti feszültséget olyan szerzők szemszögéből vizsgálva, mint Kafka és Benjamin. Bár az írás türelmes és hatásában építkezik, jelentős aggályok merülnek fel a formázással és a digitális platformokon való hozzáférhetőséggel kapcsolatban.

⬤ Mély és árnyalt feltárást kínál a vallásos modernizmus paradoxonáról.
⬤ Hasznos felvilágosításokat nyújt egy lenyűgöző kulturális pillanatról.
⬤ Tárgyalja a német (és osztrák) zsidók által megélt elidegenedést és annak hatását a modernista irodalomra.
⬤ Foglalkozik olyan összetett témákkal, mint a hit és a nihilizmus viszonya a modernista írók műveiben.

⬤ A digitális változat rosszul formázott, így nehezen olvasható, a mondatok rosszul vannak ábrázolva.
⬤ A probléma több eszközön (Kindle, tablet, notebook, telefon) is fennáll, ami az olvasók frusztrációjához vezet.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Necessary Angels

Könyv tartalma:

Robert Alter négy elegáns fejezetben magyarázza el azt a prizmaszerű ragyogást, amelyet három modern mester társulása hoz létre: Franz Kafka, Walter Benjamin és Gershom Scholem. A kötet a kétely modern állapotának, a hagyományos vallás és a modern szekuláris kultúra közötti senkiföldjének, a kétely modern állapotának e különböző tanúinak metszéspontjait jelöli ki.

Scholem, az elkötelezett cionista és a zsidó misztika mesteri történésze, valamint Benjamin, a marxista kultúrkritikus gondolataik és levelezésük nagy részét Kafkának, a radikális elidegenedés fikciós felfedezőjének szentelték. Kafka érzéke a szellemi összetettség iránt mindkét gondolkodó számára inspirációt jelentett a totalitárius ideológia gyilkos leegyszerűsítésével szembeni ellenállásukban. A Szükséges angyalokban Alter feltárja azt a pillanatot, amikor a modernizmus jövője a múlttal való foglalkozásában mutatkozik meg. A címben szereplő angyal először Kafka angyala: 1914. június 25-én az író naplójában egy angyalról szóló álomlátomást jegyzett fel, amely egy hajó festett fafigurájává változott. Walter Benjamin 1940-ben, élete végén a Történetfilozófiai tézisek kilencedik részét Paul Klee festőművész egy angyaláról szóló elmélkedésének szentelte, először egy verset idézve, amelyet a festményről írt. Benjamin látomásában a Klee-figura a történelem angyalává válik, akit a haladás vihara a jövőbe szippant, arca pedig visszanéz az Édenre. Benjamin Scholemra hagyta a Klee-olajfestményt.

A festmény Scholem jeruzsálemi Abarbanel utcai otthonának nappalijában függött egészen 1989-ig, amikor is özvegye az Izrael Múzeumban helyezte el.

Alter az emlékezet epifániás erejére összpontosítva e három nagy modernistára olykor megdöbbentő, máskor prófétai tisztasággal mutatja be, hogy a modernizmushoz nem elengedhetetlen a hagyományokkal való teljes szakítás. A Szükséges angyalok maga is folytatja a jövő szükségszerű felfedezését a múltban.