Mester és ember

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy a „Mester és ember” az emberi természet és az élet, a gazdagság és az interperszonális kapcsolatok filozófiai kérdéseinek mélyreható feltárása. Bár a művet ünneplik éleslátása és érzelmi mélysége miatt, néhány olvasó kevésbé találta magával ragadónak, mint Tolsztoj híresebb műveit.

⬤ Gyönyörű és mély történetmesélés
⬤ az emberi állapot mélyreható feltárása
⬤ erős filozófiai témák
⬤ jól megírt és közérthető bevezetés Tolsztoj gondolataiba
⬤ rövid és hatásos
⬤ a mai társadalom számára is releváns erkölcsi tanulságok
⬤ Tolsztoj egyik legjobb művének tartják.

⬤ Egyes olvasók szerint Tolsztoj főbb regényeihez képest unalmas vagy kevésbé lebilincselő
⬤ depresszívnek érezhető
⬤ egyes kiadásokban a fordítás minőségével kapcsolatos problémák
⬤ nem minden olvasó számára vonzó, ezért egyesek lemondanak róla.

(43 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Master and Man

Könyv tartalma:

Leó Tolsztoj, Tolsztoj más írásmóddal Tolsztoj, oroszul teljes nevén Lev Nyikolajevics, gróf (gróf) Tolsztoj, (született 1828. augusztus 28. szeptember 9., Új stílus), 1828, Jasznaja Poljana, Tula tartomány, Orosz Birodalom--meghalt 1910. november 7. november 20.), 1910, Asztapovo, Rjazan tartomány), orosz író, a realista regényírás mestere, a világ egyik legnagyobb regényírója.

Tolsztoj leginkább két leghosszabb művéről, a Háború és békéről (1865-69) és az Anna Karenináról (1875-77) ismert, amelyeket általában a valaha írt legjobb regények között tartanak számon. Különösen a Háború és béke tűnik úgy, hogy sok olvasó és kritikus számára gyakorlatilag meghatározza ezt a formát. Tolsztoj rövidebb művei közül az Ivan Iljics halála (1886) általában a novella legjobb példái közé sorolják. Tolsztoj különösen utolsó három évtizedében erkölcs- és vallástanárként is világhírnévre tett szert. A gonosszal szembeni ellenállásmentességről szóló tana nagy hatással volt Gandhira. Bár Tolsztoj vallási eszméi ma már nem keltenek akkora tiszteletet, mint egykor, az élete és személyisége iránti érdeklődés az évek során, ha lehet, megnőtt.

A legtöbb olvasó egyetért a 19. századi brit költő és kritikus, Matthew Arnold értékelésével, miszerint egy Tolsztoj-regény nem műalkotás, hanem életmű; az orosz író, Izsák Bábel pedig úgy fogalmazott, hogy ha a világ írhatna magától, akkor úgy írna, mint Tolsztoj. Különböző iskolák kritikusai egyetértettek abban, hogy Tolsztoj művei valahogy úgy tűnik, hogy minden mesterkéltségtől mentes. A legtöbben hangsúlyozták, hogy képes megfigyelni a tudat legapróbb változásait és megörökíteni a test legapróbb mozdulatait. Amit más regényíró egyetlen tudati aktusnak írna le, azt Tolsztoj meggyőzően végtelenül apró lépések sorozatára bontja. Virginia Woolf angol írónő szerint, aki természetesnek vette, hogy Tolsztoj "a legnagyobb regényíró", ez a megfigyelőképesség egyfajta félelmet vált ki az olvasókból, akik "menekülni szeretnének a tekintet elől, amelyet Tolsztoj ránk szegez". Azok, akik idős emberként látogatták Tolsztojt, szintén nagy kellemetlen érzésekről számoltak be, amikor úgy tűnt, hogy megérti kimondatlan gondolataikat. Szokás volt úgy jellemezni őt, mint aki isteni erővel rendelkezik, és titáni küzdelmet folytat az emberi lét korlátai alól. Egyesek a természet és a tiszta életerő megtestesítőjeként tekintettek Tolsztojra, mások a világ lelkiismeretének megtestesülését látták benne, de szinte mindenki számára, aki ismerte őt vagy olvasta műveit, nemcsak a valaha élt egyik legnagyobb író volt, hanem az élet értelmének keresésének élő szimbóluma. (britannica.com)