A korszerűtlen elmélkedések (Gondolatok a szezonon kívül I. és II. rész)

Olvasói vélemények

A könyv Nietzsche korai esszéit mutatja be, bemutatva radikális politikai és filozófiai gondolatait. A kritikák vegyesek; egyesek elismerően nyilatkoznak a Nietzsche gondolkodásába való betekintésről, míg mások úgy vélik, hogy a könyv nem elég mély, és túlságosan függ az olyan személyektől, mint Wagner és Schopenhauer.

Az esszék világos képet adnak Nietzsche átértékelési projektjéről és arisztokratikus radikalizmusáról. Klasszikus műveknek számítanak, amelyek hozzájárulnak későbbi filozófiájának megértéséhez. Egyes recenzensek fantasztikusnak és olvasásra érdemesnek dicsérik a könyvet.

A kritikusok szerint a könyv felszínes, és nincs benne jelentős mélység, gyakran inkább életrajzi dokumentumnak, mint filozófiai műnek olvasható. Egyesek úgy vélik, hogy a művet a már megalapozottabb művek után kell utoljára olvasni, mások pedig megjegyzik Nietzsche problematikus nézeteit a művészetről, a tudományról és a történelemről.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Untimely Meditations (Thoughts Out of Season Parts I and II)

Könyv tartalma:

Az 1873 és 1876 között írt „Korszerűtlen elmélkedések” vagy „Gondolatok a szezonon kívül” a híres filozófus, Friedrich Nietzsche négy esszéjének gyűjteménye. Az első, „David Strauss: a hitvalló és az író” című esszében Nietzsche támadja David Strauss „A régi és az új hit: Vallomás” című könyvét.

A második esszében, „A történelem életre való felhasználásáról és visszaéléséről”, Nietzsche a történelem olvasásának egy alternatív módját mutatja be, amelyben az élet megélése válik az elsődleges szemponttá. A harmadik, „Schopenhauer mint nevelő” című esszében Nietzsche leírja, hogy Schopenhauer filozófiai zsenialitása hogyan hozhatja el a német kultúra újjászületését. A negyedik és egyben utolsó esszében „Richard Wagner Bayreuthban” Nietzsche Richard Wagner zenéjét, drámáját és személyiségét vizsgálja.

Nietzsche eredetileg tizenhárom esszére tervezte ezt a művet, de feltételezések szerint már négy esszé megírása után elvesztette az érdeklődését a mű iránt. Ebben a korai filozófiai műben már kezdhető a zseniális filozófiai elme kibontakozása, amely későbbi műveiben még inkább megmutatkozik.