Az erkölcs genealógiája

Olvasói vélemények

Nietzsche „Az erkölcsök genealógiája” című művéről szóló kritikák vegyes képet mutatnak. Sok olvasó gondolatébresztő műnek tartja, amely kihívást jelent a gondolkodásukra, és történelmi betekintést nyújt az erkölcs és a lelkiismeret kérdésébe. Ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a könyv sűrű, nehezen olvasható, és néha hiányzik belőle a mai kor aktualitása vagy érveinek világossága.

⬤ Gondolatébresztő és kihívást jelentő filozófiai tartalom, amely megváltoztatja az olvasók gondolkodásmódját.
⬤ Megfizethető árú és könnyen hordozható kiadás.
⬤ Történelmileg lenyűgöző, betekintést nyújt az erkölcsi fogalmakba.
⬤ Ajánlott azoknak, akik meg akarják érteni Nietzsche filozófiáját.
⬤ Nagyszerű érték Nietzsche rajongói számára.

⬤ Összetett és sűrű írásmód, ami megnehezíti az olvasást.
⬤ Hiányoznak a lábjegyzetek és a kontextuális hivatkozások, ami összezavarhatja az alkalmi olvasókat.
⬤ Néhány témát, különösen a faji és erkölcsi kérdéseket illetően, elavultnak vagy sértőnek tartanak.
⬤ Személyes bosszúvágy jelen van az írásban, ami elvonja a figyelmet a filozófiai tartalomról.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy a mű végső soron nem teljesít, vagy nem éri meg az időt.

(98 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Genealogy of Morals

Könyv tartalma:

Friedrich Wilhelm Nietzsche (1844. október 15. - 1900. augusztus 25.) német filozófus, kultúrkritikus, zeneszerző, költő, filológus, latin- és görögtudós, akinek munkássága nagy hatással volt a modern szellemtörténetre. Pályafutását klasszika-filológusként kezdte, mielőtt a filozófia felé fordult. Ő lett a legfiatalabb, aki 1869-ben, 24 évesen a Bázeli Egyetem klasszikus filológiai tanszékét betöltötte. Nietzsche 1879-ben lemondott, mert egészségügyi problémái miatt élete nagy részében gyötörték.

A következő évtizedben fejezte be alapvető írásainak nagy részét. 1889-ben, 44 éves korában összeomlott, majd ezt követően szellemi képességeinek teljes elvesztését szenvedte el. Hátralévő éveit anyja 1897-ben bekövetkezett haláláig anyja gondozásában, majd nővérénél, Elisabeth F rster-Nietzschénél élte le. Nietzsche 1900-ban halt meg.

Nietzsche írásai között filozófiai polémiák, költészet, kultúrkritika és szépirodalom egyaránt megtalálható, miközben előszeretettel használta az aforizmákat és az iróniát. Filozófiájának kiemelkedő elemei közé tartozik az igazság radikális kritikája a perspektivizmus javára.

A vallás és a keresztény erkölcs genealógiai kritikája, valamint az ezzel kapcsolatos úr-szolga morál elmélete.

A létezés esztétikai megerősítése válaszul "Isten halálára" és a nihilizmus mély válságára.

Az apollóni és dionüszoszi fogalma.

És az emberi szubjektum jellemzése, mint a versengő akaratok kifejeződése, amelyeket együttesen a hatalomra való akarásként értelmez. Olyan befolyásos fogalmakat is kidolgozott, mint a bermensch és az örök visszatérés tana. Későbbi munkásságában egyre inkább foglalkoztatta az egyén azon teremtő ereje, amely az új értékek és az esztétikai egészség felé törekedve képes legyőzni a társadalmi, kulturális és erkölcsi kontextusokat. Munkássága a témák széles skáláját érintette, beleértve a művészetet, a filológiát, a történelmet, a vallást, a tragédiát, a kultúrát és a tudományt, és már korán olyan személyiségektől merített ihletet, mint Arthur Schopenhauer filozófus, Richard Wagner zeneszerző és Johann Wolfgang von Goethe író.

Nietzsche halála után nővére, Elisabeth lett Nietzsche kéziratainak kurátora és szerkesztője, aki úgy dolgozta át kiadatlan írásait, hogy azok illeszkedjenek saját német nacionalista ideológiájához, miközben gyakran ellentmondott vagy elfedte Nietzsche kinyilvánított véleményét, amely kifejezetten ellenezte az antiszemitizmust és a nacionalizmust. Kiadott kiadásai révén Nietzsche művei a fasizmussal és a nácizmussal kerültek kapcsolatba.

A 20. századi tudósok vitatták művének ezt az értelmezését, és hamarosan megjelentek írásainak javított kiadásai. Nietzsche gondolatai az 1960-as években újra népszerűek lettek, és azóta gondolatai mély hatást gyakoroltak a 20. és a 21. század eleji filozófiai gondolkodókra - különösen a kontinentális filozófia olyan iskoláiban, mint az egzisztencializmus, a posztmodernizmus és a posztstrukturalizmus -, valamint a művészetre, az irodalomra, a pszichológiára, a politikára és a populáris kultúrára. (wikipedia.org)