Így szólt Zarathustra - Egy könyv mindenkinek és senkinek (Wisehouse Classics)

Olvasói vélemények

A kritikák vegyes visszajelzéseket adnak a könyvről, kiemelve a fordítás minőségét és a fizikai megjelenítést érintő erősségeit és gyengeségeit egyaránt.

Jó fordítás, szilárd bevezető anyag, élvezetes tartalom, stabil könyvszerkezet.

Borzalmas nyomtatási minőség, rossz szedés és betűtípus-választás, nem hízelgő borítókép, és általános csalódás a kiadás megjelenésével kapcsolatban.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Thus Spake Zarathustra - A Book for All and None (Wisehouse Classics)

Könyv tartalma:

Így szólt Zarathustra: Egy könyv mindenkinek és senkinek (németül: Also sprach Zarathustra: Ein Buch f r Alle und Keinen, fordításban: Így szólt Zarathustra) Friedrich Nietzsche német filozófus négy részből álló, 1883 és 1885 között írt és 1883 és 1891 között megjelent filozófiai regénye. A mű nagy része olyan gondolatokkal foglalkozik, mint az "örök visszatérés", az "Isten haláláról" szóló példázat és a bermensch "próféciája", amelyeket először A meleg tudományban mutatott be.

A könyv Zarathustra fiktív utazásait és beszédeit örökíti meg. Zarathusztra névadója volt a zoroasztrizmus alapítója, akit angolul általában Zoroaszterként ismernek (avesztán: Zara&thetaszim.

ustra). Nietzsche egyértelműen egy "új" vagy "más" Zarathusztrát ábrázol, aki a hagyományos erkölcsöt a feje tetejére állítja.

A Zarathustra jellemzése és cselekménye egyszerű, a szövegben szórványosan elbeszélt. Egyedülálló kísérleti stílussal rendelkezik, amely például a Zarathustra által elbeszélt vagy énekelt, újonnan kitalált "dithirambusokban" nyilvánul meg. Hasonlóképpen, a különálló Dionüszosz dithürambjai 1888 őszén íródtak, és a teljes kötettel együtt 1892-ben nyomtatták ki, mint Zarathustra "bőségének" korallusait.

Egyes feltételezések szerint Nietzsche a Zarathustra által előidézett végső teremtési és pusztítási aktusról akart írni. A könyvből azonban hiányzik az ehhez a leíráshoz illő finálé.

A tényleges befejezés inkább arra összpontosít, hogy Zarathustra felismeri, hogy öröksége kezd megöröklődni, és következésképpen úgy dönt, hogy a magasabb rendű emberekre bízza örökségének továbbvitelét.