A tragédia születése: A zene szelleméből

Olvasói vélemények

A Friedrich Nietzsche „A tragédia születése” című művéről szóló kritikákban elismerés és kritika keveredik. Míg sok olvasó csodálja, hogy Nietzsche a görög tragédiát és az apollóni és dionüszoszi dualizmus fogalmát vizsgálja, egyesek a szöveget a téma előzetes ismerete nélkül zavarosnak találják. Az írást gyakran szépnek, ugyanakkor kihívást jelentőnek írják le. A recenzensek megjegyzik, hogy hatással van a művészet, a kultúra és az egzisztenciális témák megértésére, bár néhányan elégedetlenségüket fejezik ki a spekulatív részekkel és a szerző önhittségével kapcsolatban.

⬤ Mély betekintés a görög tragédiába, a művészetbe és a kultúrába.
⬤ Gyönyörűen megírt, közérthető fordítással.
⬤ Mélyreható gondolkodásra ösztönöz az emberi létről, valamint az értelem és az érzelem közötti egyensúlyról.
⬤ Alapvető fontosságú a görög irodalom és filozófia megértéséhez.
⬤ Meglepő tézis az emberi természetről, valamint a művészet és a zene szükségességéről.

⬤ Zavaró lehet a görög tragédiák előzetes ismerete nélkül.
⬤ Egyes részek spekulatívak és polemikusak.
⬤ Néhol túlságosan didaktikus stílus, különösen Nietzsche későbbi műveihez képest.
⬤ A szerző érzékelhető önhittsége csökkenti az olvasás élményét.
⬤ Egyes olvasók kevésbé találják magával ragadónak, mint más Nietzsche-műveket.

(51 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Birth of Tragedy: Out of the Spirit of Music

Könyv tartalma:

A Túl a jó és a rosszon című klasszikus filozófiai szöveg szerzőjének első könyve.

E mű fiatalkori hibáit maga a szerző tárta fel az 1886-os új kiadáshoz fűzött briliáns Önkritikai kísérletében. A könyv azonban, bármilyen túlzásokba is esett, a tragédiáról valaha írt egyik leglényegesebb kijelentés marad.

Felrobbantotta a görög kultúráról a viktoriánus korszakig uralkodó felfogást, és elemezte a huszadik században a klasszicisták, egzisztencialisták, pszichoanalitikusok és mások által kidolgozott témákat.