Alibi nélkül

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 3 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Without Alibi

Könyv tartalma:

Ez a könyv első ízben gyűjti egybe Jacques Derrida öt legújabb esszéjét, amelyek számos kérdéssel kapcsolatos reflexióit fejtik ki: hazugság, hamis tanúzás, megbocsátás, vallomás, hitvallás, és legújabban a kegyetlenség, a szuverenitás és a halálbüntetés. Az esszéket erősen összeköti a "performatívumokra" és a "mintha"-ra irányuló figyelem, és rámutatnak arra, hogy a szubjektum számára lehetséges cselekedetek kategóriáján túlmutató gondolkodásra van szükség. Derrida erőteljesen érvel amellett, hogy a gondolkodásnak foglalkoznia kell a lehetetlennel, vagyis az előre nem látható esemény, a még eljövendő abszolút jövő rendjével. A performatív programok korlátainak ez az éles tudatossága végigkíséri az esszéket, és szorosan a "globalizálódó" világ eseményeihez igazítja őket. Az első esszé, "A hazugság története" a hazugság néhány klasszikus és modern definícióját tekinti át (Augustinus, Rousseau, Kant, Koyr, Arendt), miközben megújítja a hazugságnak nevezett, a nem-igazság más formáitól megkülönböztetett kérdéseket. Ezt az ötletes elemzést követi az "Írógépszalag", amely hosszasan vizsgálja a híres hazugságot, amelyet Rousseau a Vallomásokban mesélt el, amikor hamisan tanúskodott, amikor egy másik embert vádolt meg a saját bűnével.

Paul de Man e szöveges esemény olvasata áll Derrida türelmes, olykor komolyan vicces elemzései középpontjában. A "Le parjure, talán" Henri Thomas figyelemre méltó regényével foglalkozik, amely a Paul de Man ellen az 1950-es években emelt hamis tanúzási vádat fikcionálja. Derrida a fikció olvasójaként és gondolkodójaként rendkívüli finomsággal kezeli itt mélyrehatóan a "hamis tanúzás végzetes tapasztalatát". A két utolsó esszé, "Az egyetem feltétel nélkül" és "A pszichoanalízis a lélek állapotát keresi" az egyetem és a pszichoanalízis intézményeivel mint olyan helyszínekkel foglalkozik, amelyekről ellenállni lehet a nem-igazságnak vagy a szuverenitás fantáziájának, illetve dekonstruálni azt. Az egyetem számára az igazság elve marad az ellenállás középpontjában; a pszichoanalízis számára pedig az a kötelezettség, hogy hű maradjon ahhoz, ami - Derrida szerint - a sajátos belátása lehet: a pszichikai kegyetlenséghez. A halálbüntetés szuverén kegyetlenségével szembeni ellenállás csak az egyik tétje az utolsó esszének, amely a 2000 júliusában Párizsban tartott "Pszichoanalízis államai" elnevezésű konferencián elhangzott beszéd szövege. Derrida kifejezetten e kötet számára írta meg a "Provokáció: Előszavakat", amely az Alibi nélkül címre reflektál, miközben a dekonstrukció és Amerika viszonyának kérdéseit veszi sorra. Ez az esszé-előszó egyben válasz a könyv eseményére is, amelyet Peggy Kamuf bevezetőjében az ellenállás eseményeként mutat be.

Az Alibi nélkül csatlakozik Derrida két másik könyvéhez, amelyeket Kamuf a Stanford University Press számára fordított: Points... : Interviews, 1974-1994 (1994) és Resistances of Psychoanalysis (1998).