Írás és különbség

Olvasói vélemények

Derrida „Írás és különbség” című műve a filozófiai gondolkodás, különösen a „logosz” fogalmának és a strukturalizmus kritikájának komplex vizsgálatát mutatja be. Az esszégyűjteményt mélységéről ismerik el, bár gyakran úgy tartják, hogy nehezen olvasható és érthető, mivel különböző filozófiai fogalmak és szerzők előzetes ismeretét igényli. A kihívások ellenére az olvasók elgondolkodtatónak és értékesnek találják.

A könyv olyan éleslátó esszéket tartalmaz, amelyek alapvető filozófiai gondolatokba merülnek el, különösen a „posztstrukturalizmus” és a strukturalizmus kritikája kapcsán. Értékelhető a szerző azon képessége, hogy gondolkodásra késztet és fontos kritikákat mutat be, például Foucault munkásságával szemben. Sok olvasó megjegyzi a könyv megváltó tulajdonságait, például azt, hogy néhány esszé alapos olvasás és intellektuális elkötelezettség után válik világossá. Néhányan azt is megállapítják, hogy a könyv kedvező árú és tudományos célokra is hasznos.

Az írásokat gyakran jellemzik sűrűnek, rejtélyesnek és nehezen értelmezhetőnek a filozófia és a vonatkozó gondolkodók alapos ismerete nélkül. Számos esszé teljes megértéséhez Descartes, Husserl és mások műveinek előzetes ismerete szükséges. Ennek eredményeképpen az ilyen ismeretekkel nem rendelkező olvasóknak nehézséget okozhat a tartalom megértése, ami a komplexitással kapcsolatos frusztrációhoz vezethet.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Writing and Difference

Könyv tartalma:

Az először 1967-ben megjelent Írás és különbség, Jacques Derrida 1959 és 1966 között írt esszéinek gyűjteménye a kortárs francia gondolkodás mérföldkövévé vált. Ebben Derrida a nyugati metafizika szisztematikus dekonstrukcióján dolgozik. A könyv első fele, amely a Descartes-ról és Foucault-ról szóló híres esszét tartalmazza, Derrida dekonstrukciós módszerének fejlődését mutatja be. Ezekben az esszékben Derrida a modern gondolkodás egyes, állítólag nem hagyományos áramlatainak hagyományos jellegét mutatja be - egyik fő célpontja az, ahogyan a strukturalizmus a nyelvi modellek használatában akaratlanul is metafizikai fogalmakat ismételget.

A könyv második fele Derrida legmeggyőzőbb elemzéseit tartalmazza arról, hogy a metafizikai gondolkodásnak miért és hogyan kell kizárnia az írást a nyelvről alkotott felfogásából, és végül megmutatja, hogy a metafizikát ez a kizárás konstituálja. Az Artaud-ról, Freud-ról, Bataille-ról, Hegelről és L vi-Strauss-ról szóló esszék az irodalom, a filozófia és a pszichoanalízis majdnem egy nemzedéke számára szolgáltak bevezetésként Derrida írásról és diff renciáról alkotott elképzeléseihez - egy olyan nem-metafizikai fogalom lefordíthatatlan megfogalmazásához, amely nem zárja ki az írást.

Az Írás és különbség feltárja azt a be nem ismert programot, amely magát a gondolkodást teszi lehetővé. E programban rejlő ellentmondások elemzése során Derrida a gondolkodás, az olvasás és az írás új módjainak kidolgozására törekszik, -- új módok, amelyek a régi módok legteljesebb és legszigorúbb megértésén alapulnak. Minden tudományág tudósai és hallgatói számára az Írás és különbség kiváló bevezetés a kortárs francia gondolkodók talán legnagyobb kihívást jelentő művébe -- kihívást jelentő, mert Derrida megkérdőjelezi a gondolkodást, ahogyan azt ismerjük.