Az erkölcs genealógiája

Olvasói vélemények

A felhasználók szerint „Az erkölcs genealógiája” elgondolkodtató olvasmány, amely mély filozófiai meglátásokat kínál, bár olvashatósága és érthetősége kihívást jelent. Történelmi jelentőségűnek tartják, de érvei kissé elavultnak. A könyv árát nagyra értékelik, ami vonzóvá teszi az alkalmi olvasók számára, de egyesek úgy vélik, hogy az erkölcsi fogalmak elemzésében nincs elegendő kontextus és mélység.

⬤ Megfizethető ára sok olvasó számára elérhetővé teszi.
⬤ Mély filozófiai és történelmi betekintést nyújt.
⬤ Olyan összetett témákkal és gondolatokkal foglalkozik, amelyek megváltoztathatják vagy kihívás elé állíthatják az ember gondolkodását.
⬤ Erős hatást gyakorol a Nietzsche gondolatai és írásai iránt érdeklődőkre.

⬤ Nehéz olvasmány a sűrű próza és az összetett mondatszerkezetek miatt.
⬤ Hiányoznak a lábjegyzetek és a kontextus, ami egyes részeket nehezen érthetővé tesz.
⬤ A kortárs olvasók Nietzsche egyes nézeteit és érveit elavultnak vagy problematikusnak találhatják.
⬤ Néhány személyes elfogultság és ellentmondásos téma zavarja az általános üzenetet.

(98 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Genealogy of Morals

Könyv tartalma:

Az erkölcs genealógiáját alkotó három esszé, amelyet egykori barátjának, Paul R e-nek az erkölcs eredetéről szóló könyvére válaszul írt, és mindhárom a keresztény erkölcs kritikáját fejti ki, amelyet a Túl a jó és a rosszon című könyvben fogalmazott meg, Nietzsche legtartósabb és legösszetartóbb munkái közé tartozik. Az első esszében -- az olyan szavak nyelvészeti elemzéséből kiindulva, mint a "jó", "rossz" és "gonosz" -- Nietzsche kontrasztot állít fel az általa "úr" erkölcsnek és a "rabszolga" erkölcsnek nevezett erkölcs között, és megmutatja, hogy az erőt és a cselekvést gyakran felváltotta a passzivitás és a nihilizmus.

A következő esszé, amely a bűnösség és a büntetés eredetét vizsgálja, megmutatja, hogyan született meg az igazságosság fogalma -- és hogyan vezetett e fogalom internalizálása annak kialakulásához, amit az emberek léleknek neveztek. " A harmadik esszében Nietzsche az aszketikus eszmények jelentését boncolgatja.

Nietzschének nem az a szándéka, hogy az aszketikus eszményeket, a "rabszolga" erkölcsöt vagy az internalizált értékeket eleve elutasítsa, legfőbb gondja az, hogy megmutassa, hogy a kultúra és az erkölcs, ahelyett, hogy örök igazságok lennének, ember alkotta dolgok. Akár egyetértünk minden következtetésével, akár nem, írásai olyan világosak és briliánsak, hogy Az erkölcs genealógiájának olvasása nem lesz más, mint felüdülés.