Beszélgetések, 2. kötet

Olvasói vélemények

A könyvet gyönyörű írásmódja és lényeglátó tartalma miatt nagy elismerés övezi, különösen a Borges-rajongók körében. A könyv fizikai minőségével kapcsolatban azonban aggályok merültek fel, hiszen szakadt és sérült példányokról számoltak be.

⬤ Gyönyörű írás
⬤ lényeglátó tartalom
⬤ kiváló Borges-rajongóknak.

Fizikai minőséggel kapcsolatos problémák; szakadt és sérült borítókról szóló jelentések.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Conversations, Volume 2

Könyv tartalma:

A Jorge Luis Borges utolsó éveiben rögzített, Osvaldo Ferrarival folytatott beszélgetéseinek második kötete széleskörű elmélkedést nyújt az argentin mesteríró és kedvenc beszélgetőpartnere életéről és munkásságáról. A Beszélgetések: kötetben Borges és Ferrari improvizatív és gyakran humoros párbeszédet folytatnak, miközben olyan különböző témákat érintenek, mint az epikus költészet, a detektívregény, a buddhizmus és a holdraszállás. A rá jellemző szellemességgel Borges betekintést nyújt történeteinek és verseinek filozófiai alapjaiba, a vallási miszticizmus iránti vonzalmába és az élet mint álom eszméjébe. Kitér személyesebb témákra is, többek között édesanyja és édesapja szellemi fejlődésére gyakorolt hatására, barátságaira és a vaksággal való együttélésre. Ezekben a visszaemlékezésekben élénken jelen van a történelem folyamata, legyen szó akár Buenos Aires változó tájáról, akár a politikai konfliktusok sorozatáról, ami arra készteti Borges-t, hogy elgondolkodjon azon, amit ő "dél-amerikai sorsának" nevez.

E beszélgetések visszatérő témája azonban a könyvek által megélt élet. Borges a világirodalmat - az ókori és a modern irodalmat - felölelő szellemi könyvtárának forrásaiból merít. Felidézi azokat a műveket, amelyek állandóan jelen voltak az emlékezetében, és feltérképezi változó attitűdjeit egy nagyon személyes kánonban. A kötet prológusában Borges a párbeszédet és a kultúra időn és helyen átívelő átadását ünnepli. Ezek a beszélgetések arról tanúskodnak, hogy Borges milyen hajlékony módon tárta fel saját viszonyát számos hagyományhoz.

Dicséret Borgesnek.

"Borges vitathatatlanul a világirodalom nagy hídja a modernizmus és a posztmodernizmus között." - David Foster Wallace.