Értékelés:
E. H. Donkin eredetileg 1915-ben megjelent kommentárja Cicero Pro Roscio Amerino című művéhez világos és hatékony feldolgozást nyújt a beszédről. Kevésbé részletes, mint az újabb kommentárok, de a gyors megértésre törekvő haladó olvasók számára hasznos lehet. A beszéd retorikai bonyodalmaira és történelmi kontextusára vonatkozó észrevételeket tesz, bár a jegyzetekhez alapos latin nyelvtudás szükséges.
Előnyök:** Világos bemutatás és célzott jegyzetek haladó olvasók számára. ** Az egyes szakaszok előtti angol nyelvű parafrázisok megkönnyítik a gyors megértést. ** Cicero beszédének pontos átirata hasznos bevezetőkkel és szinopszisokkal. ** Jó betekintés a fontos történelmi összefüggésekbe és Cicero szónokként való fejlődésébe.
Hátrányok:** A jegyzetek gyakran haladó latin nyelvtudást feltételeznek, így a kezdők számára kevésbé hozzáférhető. ** A jegyzetekben található magyarázatok ismétlődhetnek és nem mindig egyértelműek. ** Hiányzik a részletes útmutatás Cicero retorikai eszközeiről és sajátosságairól. ** Korlátozott nyelvtani segítség, ami a kevésbé tapasztalt olvasókat nehézségek elé állíthatja.
(4 olvasói vélemény alapján)
Cicero első nyilvános "ünnepelt ügyét" az umbriai Roscius Ameria nevében mondott beszéde jelenti, i. e.
80-ban, amikor mindössze huszonhat éves volt. Szorosan követte a Sulla diktátor alatt hozott notórius proskripciókat. Sulla egyik felszabadított kegyeltje, Chrysogonus bűnözői módon elérte, hogy Roscius gazdag apjának nevét a halála után és a lista lezárása után felvegyék a proskribáltak listájára, azzal a céllal, hogy Rosciust megfosszák jelentős örökségétől.
Cicero egyik legegyenesebb és mégis leghatásosabb beszéde közvetlen politikai veszélybe sodorta, ugyanakkor rettenthetetlen törvényszéki szónokként tette őt ismertté. Donkin kiadása, amely először a történeti "vörös Macmillan" sorozat egyikeként jelent meg, tömör, mégis részletes bevezetője és a nyelvi és tartalmi kérdésekre kiterjedő jegyzetei miatt soha nem találtak jobbat.
