Egy egoista emlékiratai

Olvasói vélemények

A recenzensek nagy elégedettséget fejeznek ki Stendhal „Egy egoista emlékiratai” című könyvével kapcsolatban, kiemelve annak modernségét, lebilincselő elbeszélői stílusát és a szerző szellemességét. Az önéletrajzi jelleg friss perspektívát és átélhetőséget biztosít, annak ellenére, hogy befejezetlen. A mű felejthetetlen karakterei és humoros történetvezetése miatt ajánlott.

Gyors átadás, modern írói stílus, lebilincselő és szellemes elbeszélésmód, lényegre törő jellemrajzok, átélhető témák, humoros betétek és egyedi önéletrajzi megközelítés.

A könyv befejezetlenül maradt, ami bizonyos szempontból a lezárás vagy a mélység hiányaként érzékelhető.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Memoirs of an Egotist

Könyv tartalma:

Ez a könyv Stendahl emlékiratait tartalmazza, vagy saját szavaival élve a "magánéletéről szóló fecsegést" 1821 és 1830 között. E két időpont között költözött Párizsba, és itt tekint vissza excentrikus agglegény életére.

"A tisztánlátó önkutató Beyle, a párizsi szalontársaság szardonikus elemzője és a szellemesség tudatos művelője mellett itt megjelenik Beyle, a kétségbeesett szerelmes, a shakespeare-rajongó, akinek romantikus érzelmei mindig párhuzamosan futnak tizennyolcadik századi logikájával". Marie-Henri Beyle - ismertebb írói álnevén Stendhal - 1783-ban született a franciaországi Grenoble-ban. Napóleon 1815-ös végső veresége után fordult az írás felé, nevezetes művei közé tartozik A Life of Rossini (1824), A Life of Napoleon (1929) és az 1830-ban megjelent A vörös és a fekete.

Számos műve posztumusz jelent meg, köztük a Lamiel (1889), az Egy egoista emlékiratai (1892) és a Lucien Leuwen (1894). Stendhalt ma az irodalmi realizmus egyik legkorábbi és legjelentősebb művelőjeként tartják számon.