Halál Velencében

Olvasói vélemények

Thomas Mann „Halál Velencében” című könyve egy mély, szimbolikus novella, amelynek középpontjában a főhős, Gustav von Aschenbach áll, egy idősödő író, aki egy velencei utazás során beleszeret egy fiatal fiúba, miközben a város pestisjárvánnyal küzd. Az írás gyönyörűen kidolgozott, de a fordításai és a hozzáférhetősége miatt kritikák érik, egyes olvasók túl intellektuálisnak vagy nehezen értelmezhetőnek találják. Míg sokan értékelik a próza és a témák mélységét és gazdagságát, mások az egyes kiadásokkal és fordításokkal kapcsolatos problémákra hívják fel a figyelmet, amelyek rontják az élményt.

⬤ Mély értelmű és gazdag szimbolikájú
⬤ gyönyörűen megírt próza
⬤ mély betekintést nyújt a megszállottságba, a művészetbe és a szépségbe
⬤ erős képeket idéz Velencéről
⬤ az irodalom klasszikusának számít.

⬤ Sok kiadás szenved a rossz fordításoktól és a tipográfiai hibáktól
⬤ egyes olvasók túl bonyolultnak vagy magába fordulónak találják a nyelvezetet
⬤ a tempó problémás a túlságosan intellektualizált részekkel
⬤ hangoskönyv formátumban nem olyan magával ragadó.

(226 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Death in Venice

Könyv tartalma:

Mann eredeti szándéka az volt, hogy a "szenvedélyről mint zűrzavarról és lealacsonyodásról" írjon, miután lenyűgözte Goethe 18 éves Ulrike von Levetzow bárónő iránti szerelmének igaz története, amely Goethét a "Marienbadi elégiák" megírására késztette. Gustav Mahler zeneszerző 1911 májusában Bécsben bekövetkezett halála és Mann érdeklődése a Wladzio fiú iránt az 1911-es nyári velencei vakáció alatt további élmények foglalkoztatták gondolatait. A történetet arra használta, hogy megvilágítson bizonyos meggyőződéseket az élet és az elme kapcsolatáról, amelyben Aschenbach az intellektust képviseli. Mannra hatással volt Sigmund Freud és az álmokról vallott nézetei, valamint Friedrich Nietzsche filozófus is, aki többször járt Velencében.

A novella bővelkedik az ókortól kezdve az utalásokban, különösen a görög antikvitásra és a 18. századi német (irodalmi, művészettörténeti, zenei, képzőművészeti) művekre.

A novella intertextuális, fő forrásai egyrészt az erotikus szerelem és a filozófiai bölcsesség kapcsolata Platón Symposionjában és Phaidroszában, másrészt pedig a nietzschei ellentét Apollón, a visszafogottság és a formaformálás istene, valamint Dionüszosz, a mértéktelenség és a szenvedély istene között. A klasszikus istenségek kortárs környezetbe helyezésének trópusa népszerű volt abban az időben, amikor Mann a Halál Velencében című művét írta.

Aschenbach nevét és karakterét August von Platen-Hallermnde homoszexuális német költő ihlette. A regényben utalások vannak a Velencéről szóló verseire, és Aschenbachhoz hasonlóan ő is kolerában halt meg egy olasz szigeten. Aschenbach keresztneve szinte az August anagrammája, a szereplő vezetékneve pedig Platen szülőhelyéről, Ansbachról származhat. A névnek azonban van egy másik egyértelmű jelentése is: Aschenbach szó szerint azt jelenti, hogy "hamvas patak".