Huszonhárom mese

Olvasói vélemények

A Tolsztoj novelláinak e gyűjteményéről szóló kritikák kiemelik Tolsztoj azon képességét, hogy mély erkölcsi tanulságokkal és gazdag jellemrajzzal ragadja magával az olvasókat, ugyanakkor azt is megjegyzik, hogy a könyv a különböző korosztályok számára is sokféleképpen vonzó. Ugyanakkor a nyomtatás minőségével és a gyermekek számára való alkalmasságával kapcsolatos kritikák is érik.

Az olvasók nagyra értékelik Tolsztoj mély jellemábrázolásait, tartalmas cselekményeit és a történeteibe ágyazott erkölcsi tanulságokat. Az elbeszélések empátiát ébresztenek és önvizsgálatra ösztönöznek, ami élvezetessé és elgondolkodtatóvá teszi őket. Sokan gyönyörűnek és magával ragadónak találták a történeteket, amelyek mélységének teljes megértéséhez gyakran többszöri olvasásra van szükség.

Egyes kritikák csalódottságot fejeznek ki a könyv nyomdai minőségével kapcsolatban, rosszul formázottnak és szakszerűtlennek minősítve azt. Emellett aggályok merültek fel egyes történetek gyermekeknek való megfelelőségével kapcsolatban, mivel némelyik erőszakos témákat tartalmaz, amelyek nem biztos, hogy alkalmasak a fiatal közönség számára.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Twenty Three Tales

Könyv tartalma:

A "Huszonhárom mese" című könyvében láthatjuk Tolsztoj szeretetét a novella iránt, akár gyermekeknek, akár felnőtteknek szól, és tanúi lehetünk az egyszerűség és a stílus átláthatóságának titkának, amely oly nyilvánvaló a nagy orosz íróknál. A gyermekmesék emlékeztetnek bennünket Tolsztojnak a parasztgyermekek iskoláztatása és nevelése iránti egész életre szóló szenvedélyére.

A felnőtt történetek közül néhány a hagyományos orosz népmesékből merít, régi paraszti bölcsességet lehelnek a levegőbe, és mélyen a hó, a medvék, a szívfájdalom és a vodka földjére visznek bennünket. Más történetek Tolsztoj politikai és erkölcsi aggályait tükrözik, mint például a háború, az alkohol és a kapzsiság. A jövő művésze - írta Tolsztoj - meg fogja érteni, hogy egy mese megkomponálása; egy kis dal, amely megérint; egy altatódal vagy egy találós kérdés, amely szórakoztat; egy tréfa, amely szórakoztat, vagy egy rajz, amely szórakoztat, vagy egy olyan vázlat, amely gyermekek és felnőttek tucatnyi nemzedékének vagy millióinak örömet szerez, összehasonlíthatatlanul fontosabb és gyümölcsözőbb, mint egy regény vagy szimfónia megkomponálása, vagy egy olyan kép megfestése, amely rövid időre elszórakoztatja a gazdag osztályok néhány tagját, és aztán örökre feledésbe merül.

A legegyszerűbb érzelmek e mindenki számára hozzáférhető művészetének hatalmas, és még szinte érintetlen területe".

'Dolgozzatok, amíg van világosság' - Tolsztoj tanító módjára. A nyitójelenet egy arisztokrata vacsoraest, amelyen az összes vendég kijelenti, hogy elégedetlen a kicsapongó és haszontalan életével; de ezerféle okot találnak arra, hogy miért ne változzon semmi.

Ezután egy erkölcsi mese következik, amely a Kr. u. 1.

században játszódik, amikor az új keresztény szektára éppen csak felfigyelt a mindenkori Római Birodalom. Két iskolatárs, Pamphylius és Julius történetét meséli el, akik különböző utakat járnak az életben; de útjaik folyton keresztezik egymást. Pamphylius csatlakozik a keresztényekhez, és szegényen, közösségben él, míg Julius rangra és hatalomra tesz szert.

Tolsztoj itt adja meg nekünk a hiteles kereszténységről alkotott képét; és Juliust választás elé állítja. Simon Parke, Az egyperces misztikus szerzője.