Ivan Iljics halála

Olvasói vélemények

A kritikák az „Ivan Iljics halála” című művet az életről, a halandóságról és az emberi tapasztalatról szóló briliáns, ugyanakkor sötét meditációként emelik ki. Sokan dicsérik Tolsztoj mesteri történetmesélését és mély témáit, de többen megemlítik a fordítással és a formázással kapcsolatos problémákat, amelyek rontották az olvasás élményét.

⬤ Tolsztoj briliáns történetmesélése és jellemábrázolása.
⬤ Az olyan témák mélyreható feltárása, mint az élet, a halál és az egzisztenciális kérdések.
⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely önreflexióra késztet.
⬤ Rövid terjedelem teszi hozzáférhetővé Tolsztoj hosszabb műveihez képest.
⬤ Filozófiai meglátásai miatt erősen ajánlott.

⬤ Néhány olvasó lekezelőnek találta a középosztálybeli értékrenddel szemben.
⬤ A fordítás minőségével kapcsolatos problémák, beleértve a gépelési és formázási hibákat.
⬤ A halál grafikus ábrázolása nem minden olvasónak tetszhet.
⬤ Néhány kritikus a súlyos témák miatt kellemetlen vagy depressziós érzést keltett.

(400 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Death of Ivan Ilyich

Könyv tartalma:

Leo Tolsztoj Ivan Iljics halála című novellája nem sokkal Ivan Iljics halála után kezdődik. Jogászok, bírósági tagok és egy magánvádló kis csoportja gyűlt össze a törvényszéken belül egy különteremben, és miközben egy újságot lapozgatnak, egyikük a következőket olvassa: "Praskovja Fedorovna Golovina mély fájdalommal értesíti a rokonokat és barátokat szeretett férje, Ivan Iljics Golovin, a törvényszék tagja haláláról, amely ez év február 4-én, 1882-ben történt.

Temetése pénteken délután egy órakor lesz." A csoport tagjai azonnal gondolkodni kezdenek azon, hogy Iljics halála hogyan befolyásolja majd a pozíciójukat és a státuszukat; Hálát adnak Istennek, hogy nem velük történt, és azon töprengenek, hogy mi hasznuk származhatna kollégájuk halálából, mindegyikük megfeledkezik arról, hogy a halál mindannyiukat el fogja érni. A történet visszarepít bennünket, és látjuk Ivan Iljicset élete fénykorában. Jogot tanult, és most bíró.

Munkáját hideg fegyelemmel végzi, érzelmektől megfosztott társadalmi felemelkedő.

Hiányzik belőle az empátia és az embertársaival való törődés, csak arra törekszik, hogy feljusson a csúcsra, ahol lenézhet társaira. Egy nap Iván elesik, miközben új házát díszíti.

Sérülést szenved, és bár nem tud róla, a sérülés következtében megbetegszik, és ennek következtében meghal. Betegsége alatt rosszkedvűvé és keserűvé válik, és nem hajlandó elhinni, hogy élete végéhez közeledik. Családjától kevés együttérzést kap, és egyetlen vigasza a Gerasimmal, egy parasztemberrel folytatott beszélgetés, aki az ágya mellett marad, és őszinteséggel és kedvességgel látja el.

Jelenlegi helyzetén és korábbi életén elgondolkodva Iván világnézete kezd megváltozni. Rájön, hogy minél magasabbra jutott nemesi hivatásában, annál boldogtalanabb lett, és visszatekintve rájön, hogy milyen értelmetlen volt az élete. Lassan Iván beletörődik a közelgő halálába, és végre meglátja a fényt.

Sajnálni kezdi a körülötte élőket, akik megszokásból élik életüket, képtelenek észrevenni, hogy létezésük mennyire mesterséges, és hogy egyáltalán nem élnek jó életet. Végül megvilágosodása után a fenséges boldogság pillanatában meghal.

Az Ivan Iljics halála Tolsztoj támadása a közép- és felsőosztálybeli lakosság önelégült elégedettsége ellen, akik szerinte mesterséges, értelmetlen életet élnek, az elkülönültség életét, nem tudva teremtőjükről és arról, hogy mi vár rájuk a halál után. Tolsztoj kritikusa, Vladimir Nabokov foglalta össze, amikor azt írta: "A tolsztoji formula a következő: Iván rossz életet élt, és mivel a rossz élet nem más, mint a lélek halála, akkor Iván élő halált élt; és mivel a halálon túl Isten élő fénye van, akkor Iván új életbe halt bele - Élet nagy L betűvel.".