Így szólt Zarathustra

Olvasói vélemények

Friedrich Nietzsche „Így szólt Zarathustra” című művéről írt kritikák kiemelik a szöveg összetettségét és mélységét, amelyet sokan csodálnak filozófiai meglátásaiért és egyedi stíluselemeiért, míg mások kritizálják, hogy nehezen érthető és túlságosan rejtélyes. A mértékadó Kaufmann-fordítást dicsérik érthetőségéért, más fordítások kritikái viszont azt sugallják, hogy Nietzsche eredeti hangvétele és jelentése elveszett. Összességében a könyvet egyszerre tekintik a filozófia mérföldkövének és kihívást jelentő olvasmánynak.

⬤ Gyönyörű és költői nyelvezet, amely mély filozófiai meglátásokat és metaforákat nyújt.
⬤ Kaufmann fordítása nagyra értékelt a világossága és a hozzáférhetősége miatt.
⬤ Olyan jelentős témákat kínál, mint az örök visszatérés és az Übermensch fogalma.
⬤ Példázatokban és bölcsességirodalmi stílusban gazdag, magával ragadó az irodalmi mélységet értékelő olvasók számára.
⬤ A filozófia egyik alapművének tekinthető, amely az olvasókat arra ösztönzi, hogy vizsgálják meg hitüket és értékeiket.

⬤ Sokan nehezen érthetőnek találják a szöveget, amely nagyfokú absztrakciót és rejtélyes megfogalmazást tartalmaz.
⬤ Néhány fordítást, például a Thomas Common-féle változatot kritizálják, mert unalmas és nem ragadja meg Nietzsche lényegét.
⬤ Frusztráló lehet az olyan olvasók számára, akik egyenes elbeszélést vagy világos érvelést várnak.
⬤ Előfordulhat, hogy a könyv teljes körű értékeléséhez szükség lehet Nietzsche munkásságának korábbi ismeretére, ami elriaszthatja az első olvasókat.

(471 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Thus Spake Zarathustra

Könyv tartalma:

A 19.

század egyik legvitatottabb gondolkodója: Nietzschét és műveit felváltva becsmérelték, dicsérték és számos, egymásnak ellentmondó értelmezésnek vetették alá, mégis mély jelentőségű személyiség maradt, művei pedig egy jól megalapozott oktatás szükséges elemei. Ebben az alapvető fontosságú könyvben, amelyet maga Nietzsche a "legmélyebbnek" nevezett, a filozófus az antik mitológiát és a bibliaparódiát használja fel, hogy kifejtse a "felsőbbrendű ember" koncepcióját, a konformizmus, a vallás, az erkölcs, sőt maga a civilizáció fölött aratott végső emberi diadalát.

Ez a rendkívüli mű, amelyet később a náci filozófia a felismerhetetlenségig elrontott, valójában a 20. századi egzisztencializmus alapja és a modern irodalom egyik legszebb példája bármely nyelven.