Befejező tudománytalan utóirat

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 8 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Concluding Unscientific PostScript

Könyv tartalma:

Tartalom:

Előszó.

A szerkesztő előszava.

A szerkesztő bevezetője.

Előszó.

Bevezetés.

ELSŐ KÖNYV: A kereszténység igazságával kapcsolatos objektív probléma.

Bevezető megjegyzések.

I. fejezet: A történelmi nézőpont.

1. A Szentírás.

2. Az egyház.

3. Az évszázadok bizonyítékai a kereszténység igazságára.

II. fejezet: A spekulatív nézőpont.

KETTEDIK KÖNYV: A szubjektív probléma, A szubjektum viszonya a kereszténység igazságához, A kereszténnyé válás problémája.

ELSŐ RÉSZ: Valamit Lessingről.

I. fejezet: A hála kifejezése.

II. fejezet: Lessingnek feltehetően vagy ténylegesen tulajdonítható tézisek.

1. A szubjektív létező gondolkodó tekintettel van a kommunikáció folyamatának dialektikájára.

2. A létező szubjektív gondolkodó az igazsághoz való egzisztenciális viszonyában éppoly negatív, mint amennyire pozitív; éppúgy van humora, mint lényegi pátosza; és állandóan folyamatban van.

A válásnak, azaz állandóan törekszik.

3. Lessing azt mondta, hogy a véletlen történelmi igazságok sohasem szolgálhatnak az ész örök igazságainak bizonyítékául; és hogy az az átmenet, amelyre egy örök igazságot alapozni akarnak.

A történelmi tanúságtétel egy ugrás.

4. Lessing azt mondta, hogy ha Isten a jobb kezében tartaná az egész igazságot, a bal kezében pedig az élethosszig tartó keresést, akkor a bal kezet választaná.

A. Logikai rendszer lehetséges.

B. Egy egzisztenciális rendszer lehetséges.

KETTEDIK RÉSZ: Hogyan kell az egyén szubjektivitását minősíteni ahhoz, hogy a probléma létezzen számára.

I. fejezet: A szubjektívvé válás feladata. A következtetés, amelyet az etika kénytelen lenne levonni, ha a szubjektivitás elérése nem lenne az ember előtt álló legfőbb feladat - Ennek közelebbi megértésével kapcsolatban figyelmen kívül hagyott szempontok - Példák a szubjektívvé válásra irányuló gondolkodásra.

II. fejezet: A szubjektív igazság, a belterjesség; az igazság a szubjektivitás.

Függelék. Pillantás a dán irodalom kortárs törekvéseire.

III. fejezet: Valódi vagy etikai szubjektivitás - A szubjektív gondolkodó.

1. Létezés és valóság.

2. A lehetőség mint a valóságnál magasabb rendű lehetőség--A valóság mint a lehetőségnél magasabb rendű lehetőség--Poétikai és intellektuális eszmeiség--Etikai eszmeiség.

3. A szubjektivitás egyes tényezőinek egyidejűsége a létező szubjektumban--Ez egyidejűség és a spekulatív folyamat közötti ellentmondás.

4. A szubjektív gondolkodó--feladata, formája, stílusa.

IV. fejezet: A töredékek problémája: Hogyan alapulhat az Örök Boldogság a Történelmi Tudáson?

I. szakasz: A Töredékek tervében való eligazodáshoz.

1. Hogy a kiindulópontot a pogány tudatban vették, és miért.

2. Annak fontossága, hogy előzetesen megegyezzünk abban, hogy mi a kereszténység, mielőtt a kereszténység és a spekulatív gondolkodás közötti közvetítésről szó lehet. Ennek hiánya.

Az egyetértés kedvez a gyógyítás javaslatának, ugyanakkor illuzórikussá tesz minden közvetítést; az ilyen egyetértés megléte kizárja a közvetítést.

3. A Töredékek problémája problémaként szemlélve, nem a kereszténységbe, hanem a kereszténnyé válásba vezet be.

II. szakasz. Maga a probléma. Az egyén örök boldogsága az időben valami történeti dologhoz való viszony révén dől el, amely ráadásul olyan jellegű, hogy összetételében oinkluzívan tartalmazza azt, ami lényegénél fogva nem válhat történeti dologgá, és ezért az abszurdum révén kell azzá válnia.

A. Egzisztenciális pátosz.

1. Az egzisztenciális pátosz kezdeti kifejezése: az abszolút irány (tisztelet) az abszolút telosz felé, amely cselekvésben fejeződik ki az egyén létezésének átalakításán keresztül.

2. Esztétikai pátosz - A közvetítés elvének megtévesztő volta - A középkori szerzetesi mozgalom - Az abszolút teloszhoz való abszolút viszony egyidejű fenntartása és a.

Relatív viszonyulás a relatív célokhoz.

2. Az egzisztenciális pátosz lényegi kifejeződése: a szenvedés--Szerencsétlenség és a szerencsétlenség mint az esztétikai életszemlélet kifejeződése, ellentétben a szenvedéssel mint a szenvedés kifejeződésével.

Vallásos szemlélet (a vallásos diskurzusra való hivatkozással illusztrálva)--A szenvedés valósága (humor)-A szenvedés valósága végső soron mint a birtoklás bizonyítéka.

A létező egyénnek egy örök boldogsághoz való viszonya-a vallásosság illúziója-Az Anfechtung kategóriája-A vallásosság elsődleges alapja és jelentősége.

A szenvedés: A közvetlen életből való kihalás, miközben még mindig a végességben marad--Egy építő elterelés--A humor mint a vallásosság inkognitója.

3. Az egzisztenciális pátosz döntő kifejezése: A bűntudat - Hogy a vizsgálat előre helyett visszafelé halad - A bűntudat örökös felidézése a kapcsolat legmagasabb kifejezése.

A bűntudat és az örök boldogság között--A bűntudat alacsonyabb kifejezései és az elégtétel megfelelő formái--Az önfeledt vezeklés--Humor--A.

A rejtett befelé fordulás vallásossága.

Közbülső tétel A és B között.

B. A dilektikus.

1. A dialektikus ellentmondás, amely a szakadást alkotja: az időben örök boldogságot várni valami máshoz való viszonyulás révén az időben.

2. Az a dialektikus ellentmondás, hogy az örök boldogság valami történelmi alapú.

3. Az a dialektikus ellentmondás, hogy az itt szóban forgó történelmi tény nem egyszerű történelmi tény, hanem az alkotja, ami csak természetével szemben válhat történelmivé,.

Ennélfogva az abszurditás folytán.

B. függelék. 4. A dialektikus visszaható hatása a patetikusra, és a pátoszban egyidejűleg jelenlévő tényező.

(a) A bűn tudata.

(b) A sértettség lehetősége.

(c) Az együttérzés okossága.

V. fejezet: Konklúzió. A gyermeki kereszténységről.

Függelék. Egy Understa számára.