Kierkegaard írásai, VIII. kötet, 8. kötet: A szorongás fogalma: Egyszerű lélektani tájékozódást segítő értekezés az örökletes bűn dogmatikai kérdéséről

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik, hogy Kierkegaard „A szorongás fogalma” című műve a szorongás és a bűn mélyreható és összetett feltárása, amely mélyen gyökerezik a keresztény gondolkodásban, mégis releváns az egzisztenciális filozófia számára. Az olvasók egyszerre találják a szöveget tanulságosnak és kihívást jelentőnek, a szöveg hozzáférhetőségéről és érthetőségéről pedig eltérő vélemények születnek.

⬤ A szorongás és a bűn mélyreható feltárása
⬤ Betekintést nyújt az emberi szabadságba és az egzisztenciális gondolkodásba
⬤ Potenciálisan hasznos lehet a pszichológia és a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek számára
⬤ Mély elmélkedésre és gondolkodásra ösztönöz
⬤ A filozófia alapvető témáival foglalkozik.

⬤ Kierkegaard egyik legnehezebb és legösszetettebb művének tartják
⬤ Sűrű és néha szövevényes próza
⬤ Jelentős erőfeszítést és türelmet igényel a megértés
⬤ Néhány olvasó zavarosnak vagy homályosnak találja
⬤ Nem annyira hozzáférhető a keresztény filozófiát nem ismerők számára.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Kierkegaard's Writings, VIII, Volume 8: Concept of Anxiety: A Simple Psychologically Orienting Deliberation on the Dogmatic Issue of Hereditary Sin

Könyv tartalma:

Ez a kiadás a Walter Lowrie által készített korábbi fordítás helyébe lép, amely A rettegés fogalma címmel jelent meg.

A mű A halálos betegséggel együtt pszichológiai szempontból tükrözi S ren Kierkegaard hosszú ideje tartó aggodalmát a szókratészi maximával kapcsolatban: „Ismerd meg önmagad. ” Az énről mint a test, a lélek és a szellem szintéziséről alkotott ontológiai nézete olyan filozófusokra, mint Heidegger és Sartre, olyan teológusokra, mint Jaspers és Tillich, és olyan pszichológusokra, mint Rollo May, hatott.

A szorongás fogalmában Kierkegaard leírja a szorongás természetét és formáit, a szorongás területét az emberi lét azon szellemi-érzelmi állapotai közé helyezve, amelyek megelőzik a hit minőségi ugrását a kereszténység lelki állapotába. A szorongás révén az én tudatára ébred a véges és a végtelen, az időbeli és az örökkévaló közötti dialektikus kapcsolatának.