Kierkegaard írásai, XIX. kötet, 19. kötet: Betegség a halálig: Keresztény lélektani fejtegetés a felemelkedéshez és az ébredéshez

Olvasói vélemények

Søren Kierkegaard „A betegség a halálig” című könyve mély betekintést nyújt a kétségbeesésbe, az önmegvalósításba, valamint az ember és Isten kapcsolatába. Bár kihívást jelentő fogalmakat és sűrű írást tartalmaz, sok olvasó rendkívül értékesnek találja a keresztény egzisztencializmus, az emberi pszichológia és a hit természetének megértéséhez. Néhány olvasó életbevágónak írja le, míg mások a megértés nehézségeit jegyzik meg.

⬤ Mély és átformáló betekintést nyújt a kétségbeesésbe és az emberi létbe.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál az én, Isten és a hit közötti kapcsolatról.
⬤ A keresztény pszichológia egyik alapműve.
⬤ Kiváló írásminőség és fordítás (Hong).
⬤ Intellektuális elkötelezettségre és önreflexióra ösztönöz.
⬤ Jelentős hatást gyakorolt a 20. század végi teológiai antropológiára.

⬤ Nehéz és sűrű olvasmány; nem alkalmas alkalmi olvasásra.
⬤ Néhány olvasó számára frusztrálóan bonyolult, és szünetekre van szükségük az anyag befogadásához.
⬤ A könyv állapotának helytelen bemutatása néhány esetben.
⬤ Kritika bizonyos filozófiai állítások és következtetések miatt, különösen a „hitbeli ugrás” körül.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Kierkegaard's Writings, XIX, Volume 19: Sickness Unto Death: A Christian Psychological Exposition for Upbuilding and Awakening

Könyv tartalma:

A szorongás fogalma című kötet kísérő műve folytatja S ren Kierkegaard radikális és átfogó elemzését az emberi természetről a létezés lehetőségeinek spektrumában.

A költő éleslátásának és a filozófus elmélkedésének figyelemre méltó ötvözete van itt jelen. A Halálos betegségben Kierkegaard a szellemi-érzelmi szintű szorongáson túl a szellemi szintre lép, ahol - az örökkévalósággal érintkezve - a szorongás kétségbeeséssé válik.

Mind a szorongás, mind a kétségbeesés azt a téves viszonyt tükrözi, amely akkor keletkezik az énben, amikor a szintézis elemei - a végtelen és a véges - nem kerülnek megfelelő viszonyba egymással. A kétségbeesés a szorongás mélyebb kifejezése, és az örökkévaló jele, amely az időbeli létet hivatott áthatni.