Cathay Revisited

Olvasói vélemények

A „Tánc a vörös fenyővel” című könyv az önfelfedezés költői felfedezése, amely a személyes reflexió, a természethez és az irodalomhoz való kapcsolódás témáiból merít. A kritikák mély elismerést közvetítenek a könyv esztétikája és a Red Pine munkásságában rejlő gondolati mélység iránt, elősegítve a költészettel és annak átalakító erejével való folyamatos párbeszédet.

A könyv gyönyörű, vörös-barna papírra arany tintával nyomtatott gyönyörű megjelenítéssel rendelkezik, mély betekintést nyújt a költészet és az önmegismerés természetébe, és a költészettel való mindennapos foglalkozásra ösztönöz. Az olvasók nagyra értékelik Red Pine egyedi hangját, valamint az irodalmi hagyományokkal és személyes elmélkedésekkel való kapcsolatokat.

A recenzió azt sugallja, hogy a könyv nem biztos, hogy azoknak tetszik, akik hagyományos könyvismertetőt keresnek, mivel a recenzens inkább a személyes élményekre és érzésekre összpontosít, mintsem a tartalom kritikai értékelésére. Egyes olvasók talán túl elvontnak vagy személyesnek találják az elmélkedéseket ahhoz, hogy rezonáljanak az egyenes elbeszélésre vonatkozó elvárásaikkal.

(1 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Költészet. Irodalmi nonfiction.

Ez egy fordításkönyv a fordításról. Red Pine újra átnézte az Ezra Pound által először lefordított verseket a Cathay-ben, saját nyelvi és kulturális tapasztalatai révén megújította őket, és egy fontos esszét csatolt a fordítás művészetéről. Saját szavaival élve: William Merwinnek adtam egy példányt, nem sokkal azután, hogy kinyomtattam ennek a füzetnek az első változatát.

Elmondta, hogy meglátogatta Poundot, amikor a Szent Erzsébet börtönben raboskodott.

Poundhoz hasonlóan Merwin is egészen fiatalon eldöntötte, hogy költő lesz, és tanácsot kért Poundtól. Pound azt mondta neki: "Ha költő akarsz lenni, jó költő, tanulj meg fordítani".

Merwin szerencsére megfogadta a tanácsát. A fordítók a nyelvek közötti köztes területen dolgoznak, és ez a terület olyan tágas - vagy szűk - lehet, mint a fordító látásmódja. Persze nem könnyű másokat meggyőzni ennek a látásmódnak az érvényességéről.

De ez nem ok arra, hogy ne próbálkozzunk. 2004 őszén meghívást kaptam egy kínai költészetről szóló konferenciára a bostoni Simmons College-ba. A szervező, Afaa Weaver megkért, hogy mondjak valamit arról, hogy hogyan jártam el a munkámat.

Soha nem gondoltam erre. Egyszerűen csak csináltam.

De beleegyeztem, hogy ideje lenne valamit mondani, és megírtam azt a rövid írást, amelyet ennek a füzetnek a végére csatoltam. Nem tudom, mások hogyan csinálják, de amikor fordítok, látok valakit a táncparketten, akihez nem tudok nem csatlakozni, de süket vagyok. Nem hallom a zenét.

Csak a táncost látom, aki táncol.