Horatius levelei (Kétnyelvű kiadás)

Olvasói vélemények

Roland Mayer kommentárja Horatius első leveleskönyvéhez, valamint David Ferry fordítása nagy elismerést kap világos és élvezetes nyelvezetéért. Sok olvasó értékeli a Horatius írásaiban rejlő meglátásokat és humort, a fordításokat és a kommentárokat pedig a versek megértéséhez kiváló forrásként tartják számon. Egyesek azonban megjegyzik, hogy Mayer kiadása korlátozott, mivel nem tartalmazza az Episztolák második könyvét és az Ars Poetica-t, amelyek külön kötetben kaphatók.

A fordításokat világosnak és élvezetesnek írják le, amelyek sikeresen közvetítik Horatius fanyar humorát és meglátásait. A latin és az angol szöveg egymás szembeállításának formátumát a tudósok nagyra értékelik. A kommentár és a fordítások mind az alkalmi olvasók, mind a törekvő írók számára hasznosak.

Mayer kiadása nem tartalmazza az Episztolák második könyvét és az Ars Poetica-t, ami egyes olvasók számára hátrányt jelenthet. Megemlítenek néhány formai korlátozást, és legalább egy recenzens elégedetlenségét fejezte ki a Cambridge formátummal kapcsolatban.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Epistles of Horace (Bilingual Edition)

Könyv tartalma:

Az a célom, hogy ismerős dolgokat vegyek és készítsek.

Költészetet csináljak belőlük, és ezt úgy tegyem, hogy.

Hogy úgy tűnjön, mintha a lehető legegyszerűbb lenne.

Bárki számára, aki meg tudja csinálni... a teremtés ereje.

Egy tökéletesen csodálatos dolgot a semmiségből.

-a „A költészet művészetéből”.

Amikor 1997-ben megjelent David Ferry fordítása Horatius ódáiról, Bernard Knox a The New York Review of Booksban „korunk Horatiusának” nevezte. Ferry most Horatius két könyvnyi levelét fordította le, amelyekben Horatius tökéletesítette a társalgási versek közegét, amely olyan káprázatos közvetlenséget kölcsönöz hangjának, és amelyekben Horatius olyan közvetlenséggel, szellemességgel és sürgetéssel szól fiatal írókhoz, barátokhoz, pártfogójához, Maecenashoz és magához Augustus császárhoz. Ez egy szabad ember hangja, aki arról beszél, hogyan lehet boldogulni a kísértésekkel, lehetőségekkel és eshetőségekkel teli római világban, és hogyan lehet ezt sértetlen integritással tenni. Horatius világa, amely annyira különbözik a miénktől, és mégis annyira hasonlít rá, megelevenedik ezekben a versekben. És ott vannak a versek is -- a híres „A költészet művészete” és mások -- az író feladatairól és felelősségéről: az igazság a közeg követelményeihez, a félelem nélküli tisztánlátó önismeret és az illúziótlan, cinizmus nélküli realizmus, amely örömmel ismeri fel a világot olyannak, amilyen.