Horatius ódák és epódok

Olvasói vélemények

Az „Ódák és epódok” kritikái kiemelik a kötet jelentős irodalmi értékét és a fordítások minőségét, különösen hangsúlyozva Horatius műveinek gazdag tartalmát. Megemlítenek azonban néhány problémát a hiányzó oldalakkal, a fizikai formázással és a fordítási döntésekkel kapcsolatban.

⬤ Magas irodalmi érték és oktatási tartalom.
⬤ Kitűnő mind a tapasztalt olvasók, mind a latin költészettel újonnan ismerkedők számára.
⬤ A fordítás érthető és segít az olvasóknak megérteni az eredeti latin szöveget.
⬤ A kétnyelvű formátum nagyra értékelendő a megértés elősegítése miatt.
⬤ A modern értelmezések jól fogadják, megragadják Horatius költészetének lényegét.
⬤ A könyv élvezetes olvasási élményt nyújt.

⬤ Egyes kiadásokból a jelentések szerint hiányoznak oldalak.
⬤ Néhány olvasó szerint a szöveg mérete kicsi és nehezen olvasható.
⬤ Néhány fordítást kritizálnak, mert az eredeti latin szövegből kimaradtak kifejezett részletek, ami a költészetet félremagyarázhatja.
⬤ A prózai forma miatt nehéz kapcsolatot teremteni az eredeti költői struktúrával.

(16 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Horace Odes and Epodes

Könyv tartalma:

Horatius (született i. e.

65-ben) költészete rendkívül változatos, középpontjában a köz- és magánügyek, a városi és vidéki környezet, a sztoikus és epikureus gondolatok állnak. A Loeb Classical Library új kiadása a nagy római költő ódáinak és epódjainak, a latin szöveggel szembenéző gördülékeny fordítás. Horatius büszke volt arra, hogy ő volt az első római, aki lírai költeményeket írt.

Mintául a görög lírához, különösen Alkaiosz, Szapphó és Pindar költészetéhez fordult, de versei római kontextusban játszódnak. Négy ódakötete a hangulatok és témák széles skáláját öleli fel. Vannak közéleti költemények, amelyek a bátorság, a hűség és a jámborság hagyományos értékeit védelmezik; és vannak az istenekhez szóló himnuszok is.

Az ódák többsége azonban magánéleti témájú: barátok szidása vagy tanácsolása; szerelemről és szerelmi helyzetekről szóló, gyakran mulatságos beszéd. Horatius tizenhét epódja, amelyeket ő iambi-nak nevezett, szintén újdonságnak számított a római irodalomban. Az ódákhoz hasonlóan ezeket is egy görög minta ihlette: Archilochosz hetedik századi jambikus költészete.

Gyakori témák a szerelem és a politikai aggodalmak; a hangnem itt általában a szatirikus lampionoké. Nyelvében diadalmasan kalandos, mondta Quintilianus Horatiusról; ez az új fordítás tükrözi különböző hangjait.