Jegyzetek egy halott házból

Olvasói vélemények

Fjodor Dosztojevszkij „Feljegyzések egy halott házból” című könyvét gazdag nyelvezete, lebilincselő elbeszélése és az emberi természetről, az erkölcsről és a szenvedés hatásáról szóló mélyreható meglátásai miatt dicsérik. Pevear és Volohonszkij új fordítása különösen nagy elismerést kapott a közérthetőségéért és az eredeti szöveghez való hűségéért. Néhány olvasó azonban száraznak vagy kényelmetlenül olvashatónak találta a könyv átadását az apró betűméret vagy a sérült példányok miatt.

⬤ Dosztojevszkij lebilincselő és időtálló írása.
⬤ Az új fordítást minőségéért és pontosságáért sokan dicsérik.
⬤ Mély pszichológiai betekintést nyújt, és az emberiség, a bűn és a megváltás témáit járja körül.
⬤ Jelentős mű, amely bemutatja Dosztojevszkij gondolkodásának és jellemfejlődésének fejlődését.
⬤ Emlékezetes és sajátos karakterek.
⬤ Mélyreható perspektívát nyújt a szenvedésről és az empátiáról.

⬤ Néhány olvasó lassúnak találta a tempót és száraznak az előadást.
⬤ A fizikai példányokban előfordulhatnak problémák, például kis betűk vagy sérülések (pl. gyűrött borító).
⬤ A Dosztojevszkij más műveit ismerő olvasók számára kevésbé lebilincselő vagy cselekményközpontú elbeszélés lehet.
⬤ Egyesek úgy érezhetik, hogy a börtönéletről szóló más művekhez, például a Gulag szigetvilághoz képest kevésbé éleslátó.

(37 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Notes from a Dead House

Könyv tartalma:

1849-ben Dosztojevszkijt négy év kényszermunkára ítélték egy szibériai fogolytáborban, mert részt vett egy szocialista vitakörben. A szabadulása után írt regénye, amelyet az általa kicsempészett feljegyzések alapján írt, nemcsak hírnevet hozott neki, hanem megalapozta az orosz börtönírói hagyományt is.

A Feljegyzések egy halott házból (néha A halottak házaként fordítják) brutális büntetéseket, viszályokat, árulásokat és a bezártság pszichológiai hatásait ábrázolja, de feltárja a komikum és a kedvesség pillanatait is, amelyeknek Dosztojevszkij rabtársai között tanúja volt.
Hogy átjusson a kormányzati cenzúrán, Dosztojevszkij politikai fogoly helyett köztörvényes bűnözőt csinált az elbeszélőjéből, de a nézőpont összetéveszthetetlenül az övé. A bebörtönzés olyan átalakító élmény volt, amely minden későbbi művét, különösen a Bűn és bűnhődés-t táplálta.

Dosztojevszkij elbeszélője felfedezi, hogy még a legelvetemültebb bűnözők között is vannak erős és szép lelkek. Története végül mély elmélkedés a szabadságról: "A rab maga is tudja, hogy rab
de semmilyen márka, semmilyen béklyó nem fogja elfeledtetni vele, hogy ő ember."