Értékelés:
A Natsume Soseki „Kokoro” című filmjének kritikái kiemelik az emberi érzelmek, különösen a magány és a szerelem szürreális és kísérteties ábrázolását. Az olvasók értékelik a gyönyörű írásmódot és a hatékony fordítást, amely elismeri a kulturális mélységet, miközben érzelmileg is hat. Sokan klasszikusnak és nélkülözhetetlen olvasmánynak tartják, amely intim elbeszélésmódján keresztül időtlen témákat közvetít.
Előnyök:Gyönyörűen megírt, kiváló fordítás, érzelmileg mélyreható, klasszikus irodalmi mű, a szerelem, a hűség és a veszteség témáit járja körül, túllép a kulturális korlátokon, érzékeny és megrendítő elbeszélés.
Hátrányok:Értékeléséhez sajátos lelkiállapotra lehet szükség, egyes olvasók a befejezést nem találták kielégítőnek, bizonyos cselekedetek nyugati szemszögből logikátlannak tűnhetnek.
(24 olvasói vélemény alapján)
Gazdag megértésben és rálátásban. -- The New Yorker.
Mi a szerelem, és mi a barátság? Mekkora a felelősségünk önmagunk és mások iránt? A dolgok szívét jelentő Kokoro ezeket az ősi kérdéseket a modern világ szempontjából vizsgálja.
A Kokoro a magány lényegét vizsgáló történetek trilógiája, amelyet a Sensei és én nyit, amelyben az elbeszélő egy elszigeteltségben élő, de kifinomult világnézetet valló értelmiségivel való kapcsolatáról mesél. A Szüleim és én az elbeszélő családi körébe vezeti be az olvasót, a Sensei és testamentuma pedig a címszereplő magyarázatát tartalmazza arról, hogyan jutott el a magányos élethez.
Natsume Soseki (1867-1916), a Meidzsi-korszak talán legnagyobb regényírója, ma is Japán egyik legolvasottabb szerzője. Ezt a regényt 1914-ben, pályája csúcsán írta, és ma is kiváló bevezetés a modern japán irodalomba.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)