A tükörben

Olvasói vélemények

A „Tükrön át” kritikáiban az irodalmi értékének elismerése, a gyermekkorhoz való nosztalgikus kötődés, valamint a verseket és illusztrációkat nélkülöző egyes kiadások kritikája keveredik. Sokan dicsérik az eredeti illusztrációkat és Lewis Carroll fantáziadús írói stílusát, míg néhányan csalódottságuknak adnak hangot a digitális verziókból hiányzó tartalom miatt.

⬤ Erős nosztalgia és a történet varázsa
⬤ Bizonyos kiadásokban kiváló minőségű eredeti illusztrációk
⬤ Magával ragadó és fantáziadús történetmesélés
⬤ Olyan változatok is elérhetők, amelyek rövidítés nélkül megőrzik az eredeti szöveget és szerkezetet
⬤ Ideális gyermekeknek és felnőtteknek egyaránt
⬤ Kiváló ajándék a fiatal olvasók számára.

⬤ Egyes Kindle-kiadásokból hiányoznak a jelentős tartalmak, például a versek és az illusztrációk
⬤ Bizonyos változatok nem felelnek meg a tudományos idézési igényeknek
⬤ Egyes olvasók számára a prózai szövegek elhangzása kihívást jelent
⬤ Aggályok az ingyenes változatok és a digitális formátumok minőségével kapcsolatban a nyomtatott példányokhoz képest.

(356 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Through the Looking-Glass

Könyv tartalma:

Egy dolog biztos volt, hogy a fehér cicának semmi köze nem volt hozzá: -a fekete cica hibája volt az egész. A fehér cicának ugyanis az elmúlt negyedórában az öreg macska mosdatta az arcát (és ezt elég jól viselte, tekintve, hogy).

Így hát láthatod, hogy nem lehetett köze a balhéhoz. Dinah a következőképpen mosdatta meg a gyermekei arcát: először az egyik mancsával a fülénél fogta le a szerencsétlent, aztán a másik mancsával végigdörzsölte az arcát, rossz irányba, az orrától kezdve: és most, mint mondtam, éppen a fehér cicán dolgozott, amelyik teljesen mozdulatlanul feküdt, és dorombolni próbált - kétségtelenül úgy érezte, hogy mindez a javát szolgálja. De a fekete cicával már délután végeztek, és amíg Alice a nagy karosszék egyik sarkában ült, félig magában beszélgetve, félig aludva, addig a cica nagyot játszott a gombbal, amit Alice próbált felgöngyölíteni, és addig tekergette, amíg az egészet újra el nem bontotta.

És ott volt, kiterítve a kandallópárkányon, csomókban és csomókban, a kiscica pedig a saját farkát kergette a közepén. "Ó, te gonosz kis teremtés! " - kiáltotta Alice, felkapta a cicát, és egy puszit adott neki, hogy megértesse vele, hogy szégyent hozott rá. "Tényleg, Dinának jobb modorra kellett volna tanítania téged! Pedig kellett volna, Dinah, tudod, hogy kellett volna! " - tette hozzá, szemrehányóan nézett az öreg macskára, és olyan keresztbe tett hangon beszélt, amennyire csak tudott, majd visszabújt a karosszékbe, magával vitte a kiscicát és a fonalat, és újra elkezdte felhúzni a labdát. De nem haladt túl gyorsan, mert egyfolytában beszélt, hol a cicához, hol magához. Kitty nagyon szerényen ült a térdén, úgy tett, mintha figyelné, hogyan halad a tekerés, és időnként kinyújtotta az egyik mancsát, és gyengéden megérintette a labdát, mintha szívesen segítene, ha tudna: - Tudod, mi lesz holnap, Kitty? "kezdte Alice. "Kitalálnád, ha fent lettél volna velem az ablakban - csakhogy Dinah éppen rendet rakott, így nem tudtad. Néztem a fiúkat, ahogy a máglyára rakják a rudakat - és rengeteg rúd kell, Kitty! De olyan hideg lett, és olyan hó esett, hogy abba kellett hagyniuk.

Ne törődj vele, Kitty, holnap megnézzük a máglyát." Alice itt két-három fordulatot tekert a cica nyaka köré, csak hogy lássa, hogyan fog kinézni: ez kavarodáshoz vezetett, amelyben a gombolyag a padlóra gurult, és méterek és méterek tekeredtek ki belőle újra. 4 - Tudod, olyan dühös voltam, Kitty - folytatta Alice, amint ismét kényelmesen elhelyezkedtek -, amikor láttam, hogy mennyi csínyt csináltál, hogy majdnem kinyitottam az ablakot, és kitettem volna a hóba! Pedig megérdemelted volna, te kis huncut kis drágám! Mit tudsz mondani a magad nevében? Ne szakíts félbe! "folytatta, és felemelte az egyik ujját.