Alys kalandjai Wondyrban Lond: Alice kalandjai Csodaországban középangol nyelven

Olvasói vélemények

A könyvet dicsérik az okos és szórakoztató középangol fordításáért, amely az irodalomrajongók és a nyelvtanulók számára egyaránt vonzó. Nyelvtörténeti betekintést nyújt, és új szemszögből közelíti meg a klasszikus műveket.

** Élvezetes és hasznos kiegészítő az irodalom szakosok számára. ** Hóbortos és vicces írásmód középangol nyelven. ** Kifejezetten ajánlott Chaucer és a középangol nyelv rajongóinak. ** Egyedülálló perspektívát kínál az angol nyelv fejlődésére. ** Szórakoztató és okos fordítás, amely magával ragadja az olvasót. ** Ösztönzi az érdeklődést a középangol nyelv iránt, különösen a gyermekek körében.

A könyv lehetséges hátrányairól nem érkezett jelentés.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Aventures of Alys in Wondyr Lond: Alice's Adventures in Wonderland in Middle English

Könyv tartalma:

Középangolnak nevezik az angol nyelv 1100 és nagyjából 1500 között elterjedt formáit, a hódítás előtti óangol nyelv, amely ma már alig érthető külön tanulmányok nélkül, és Shakespeare és kortársai kora újkori angolja között. Természetesen ez az időszak alatt jelentősen változott, és különböző földrajzi területeken különböző dialektusok léteztek. A középangolnak az ebben a fordításban használt formája nagyrészt az olyan írók, mint Chaucer, XIV. századi kelet-közép-angol és londoni dialektusa, amely a mai standard angol nyelv közvetlen őse. Egy kis gyakorlással nem nehéz olvasni, de ahol szükséges, egy terjedelmes szójegyzék segíti az olvasót. Ha elképzeljük, mit gondolhattak a XIV. vagy XV. századi londoniak Lewis Carroll "Alice kalandjai Csodaországban" című művéről, történelmi perspektívát kapunk nemcsak Chaucer XIV. és Carroll XIX. századáról, hanem saját korunkról is. Az önérzetes viktoriánus gyermek, akinek elragadóan logikátlan kalandjai a nyúlüregben oly nagymértékben ellentmondanak az ébrenléti élet rendjének és szabályosságának, olyan nevelést kap a "másságról", amely egyszerre kritikája a korabeli társadalomnak és élvezetes gyermekmese. Ennek középkori környezetbe való átültetése nemcsak a nyelvi, hanem a viselet és a szokások megváltoztatását is szükségessé tette.

Bár arra törekedtünk, hogy mind a szöveg, mind az illusztrációk a lehető legközelebb álljanak Carroll és Tenniel eredeti műveihez, valószínűleg a különbségek lesznek a legérdekesebbek. Chaucer szépirodalmi műveinek gyakorlatát követve Carroll prózáját középangol versbe fordítottuk. Az illusztrációkon Alice olyan ruhákat visel, amilyeneket egy nagyjából hasonló társadalmi helyzetű gyermek viselhetett. Dodók és flamingók ismeretlenek voltak a középkori Angliában, helyette a Főnix és a hattyúk megteszik. A bírák nem viseltek parókát, de a Serjeant at Law-t a fürtök alapján lehetett megkülönböztetni. A középkori költészet paródiái helyettesítik Carroll néhány olyan versparódiáját, amelyeket Alice elront, verseket, amelyeket a viktoriánus gyerekek taníthattak. A középangolban lehetségesek a farokra és a mesére vonatkozó szójátékok, de a teára és a teknősre vonatkozóak nem.

Találtak azonban megfelelő helyettesítő anyagokat. Carroll "Laughing and Grief", a "Latin and Greek" helyett a "Wlaffyng and Gristbitunge" lett, amely egy tizennegyedik századi szerző számára úgy tűnt, hogy az északiak faragatlan dialektusait írja le, amelyeket nem tudott értékelni. A Caterpillar vízipipája alembikussá vált, mert a középkori Catirpel alkimistává változott, aki a bölcsek kövét keresi, amely a nem nemesfémeket arannyá változtatja. A fizikáról, a földrajzról és a csillagászatról alkotott elképzelések gyökeresen megváltoztak Chaucer és Carroll kora között, hogy a miénkről ne is beszéljünk. Egy középkori Alice neveltetése egészen más lehetett, mint viktoriánus kori megfelelőjének. A hercegnőnek megtaníthat valamit a ptolemaioszi, de nem a kopernikuszi csillagászati rendszerből. Tanult némi latint a bátyja "donat"-jából, vagyis Aelius Donatus elemi tankönyvéből, amelyet még a Kr. u. IV. században írt. Lehet, hogy nem élt annyit a tenger alatt, mint a Mokke Se-Tortus, ahol az iskola, ahová járt, szükségtelenül "wasschyng"-ot kínált extraként, de meglepődhet a középkori tanmenet furcsa változatain, a Triviumon és a Quadriviumon. Az úgynevezett "középkor" teljesen modernnek tűnt azok számára, akik benne éltek, de ilyen távolságból talán nem könnyű felmérni, milyen volt az élet és a szellemi beállítottság oly régen.

Hogyan olvassuk tehát az Alice csodaországbeli kalandjai középangol fordítását? Ahogy a király tanácsolta a Fehér Nyúlnak, aki éppen felolvasni készült, hangosan, az udvari szoba padlójáról felszedett papírról: "Kezdd az elején,... folytasd, amíg a végére nem érsz: aztán hagyd abba". És ha első pillantásra nem is tűnik úgy, hogy "egy atomnyi jelentés van benne", közelebbről megvizsgálva talán kiderül.