Ailice's Anters in Ferlielann: Alice kalandjai Csodaországban északkeleti skót nyelven (dór)

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Ailice's Anters in Ferlielann: Alice's Adventures in Wonderland in North-East Scots (Doric)

Könyv tartalma:

Lewis Carroll egy írói álnév: Charles Lutwidge Dodgson volt a szerző valódi neve, és az oxfordi Christ Churchben volt matematika előadó. Dodgson 1862.

július 4-én kezdte el a történetet, amikor egy evezős csónakban utazott a Temzén Oxfordban Robinson Duckworth tiszteletessel, a tízéves Alice Liddell-lel, a Christ Church dékánjának lányával és két nővérével, a tizenhárom éves Lorinával és a nyolcéves Edith-tel. Mint a könyv elején található versből kiderül, a három lány mesét kért Dodgsontól, aki eleinte vonakodva kezdte el nekik mesélni a történet első változatát. Magának a könyvnek a szövegében, amely végül 1865-ben jelent meg, számos félig-meddig rejtett utalás található rájuk.

A skót nyelv északkeleti dialektusa, amelyet helyenként "dórnak" neveznek, hosszú és jeles múltra tekint vissza, mint Skócia egyik legélénkebb és legegyedibb helyi irodalmának hordozója. Irodalmi formában először a tizennyolcadik századi népnyelvi megújulás idején jelent meg.

A tizenkilencedik század közepének kiemelkedő művelője Lewis Carroll barátja, George MacDonald volt, aki, bár maradandó hírnevét elsősorban gyermekkönyvei és fantasy-történetei alapozták meg, számos, részben vagy egészben az ő északkeleti borjúföldjén játszódó hazai regényt írt, amelyekben a tájszólás ügyesen jelenik meg. Az Alice fordításában Derrick McClure arra törekedett, hogy az eredetiben minden irodalmi és nyelvi trükknek találjon valamiféle megfelelőt: ez ambiciózus cél, de minden, a puszta firkálmány szintjét meghaladó fordítás tisztelgés a forrás előtt, és egy olyan leleményes eredeti, mint ez a könyv, a lehető legnagyobb tiszteletet érdemli, mégpedig olyan fordításban, amely teljes figyelmet szentel minden olyan ügyes és elragadó trükknek, amellyel Carroll díszítette a szövegét.

A szerző reméli, hogy a fordítást nem egyszerűen nyelvészeti kuriózumként vagy az irodalmi fordítás néhány problémájának próbatételeként olvassák majd, hanem a dór irodalom és a skót gyermekirodalom korpuszának nem érdemtelen kiegészítéseként.