Alice kalandjai Wunnerlaunban: Alice kalandjai Csodaországban glasgow-i skót nyelven

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik a könyvet a bájos fordítás és a megnyerő illusztrációk miatt. Az Alice Csodaországban glasgow-i változatát különösen kiemelik közérthető nyelvezete és színes karakterábrázolásai miatt. A recenzensek nagyra értékelik a szellemes és tiszteletlen hangvételt, ami üdítően hat a klasszikusra.

⬤ Elragadó fordítás
⬤ régies illusztrációk
⬤ hozzáférhető és magával ragadó
⬤ szellemes és tiszteletlen hangvétel
⬤ hiteles karakterábrázolások
⬤ a glasgow-i Alice frissítő hangja.

A könyv esetleges hátrányairól nem számoltak be.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Alice's Adventirs in Wunnerlaun: Alice's Adventures in Wonderland in Glaswegian Scots

Könyv tartalma:

Lewis Carroll írói álneve Charles Lutwidge Dodgson, az oxfordi Christ Church matematika professzora. Jól ismert története akkor született, amikor 1862. július 4-én Oxfordban, a Temzén evezett felfelé a vízen, 1862. július 4-én. Dodgson-t ezen a kiránduláson Robinson Duckworth tiszteletes és három fiatal lány kísérte: Alice Liddell, a Christ Church dékánjának tízéves lánya, valamint Alice két nővére, Lorina és Edith, akik tizenhárom és nyolc évesek voltak. Amint a versből kiderül, a három kislány könyörgött Dodgsonnak egy történetért, és ő el is kezdte mesélni nekik, nem kis lelkesedéssel, a történet egy korai változatát, amelyből az "Alice kalandjai Wunnerlaunban" lett. Emiatt a könyv szövegében, amelyet végül 1865-ben adtak ki, számos utalás található az öt utazóról a csónakban, akiket a könyv szövegében rejtegetnek. A glasgow-i nyelvjárás, a skót nyelvjárás, amelyet főként Glescában és a Lanarkshire környéki Coontyban beszélnek, főként a skót nyelvjárások terjedelmében és változatosságában különbözik a többi skót nyelvjárástól. Glesca 18. századi szerepe a Nagy-Britannia elleni transzatlanti kereskedelemben, és későbbi terjeszkedése egy önálló ipari várossá, a ton a kulturális különbségek olvasztótégelyévé vált. Nyelvi szempontból a legfontosabb bevándorlók az írek és a skót hielanmenek voltak, akik tömegesen telepedtek le Glescában.

A Glaswegian magánhangzói, amelyek talán a legfontosabb megkülönböztető jegyei, sokat köszönhetnek a város ír és hielani bevándorlóinak kiejtésének. -- Lewis Carroll Charles Lutwidge Dodgson írói álneve volt, aki matematikát tanult az oxfordi Christ Churchben. Híres meséje 1862. július 4-én egy evezés közben született a Temzén, Oxfordban. Dodgsont ezen a kiránduláson Robinson Duckworth tiszteletes és három fiatal lány kísérte el: Alice Liddell, a Christ Church dékánjának tízéves lánya, valamint Alice két nővére, Lorina és Edith, akik tizenhárom és nyolc évesek voltak. Amint az a bevezető versből kiderül, a három lány könyörgött Dodgsonnak egy történetért, és így kezdte el nekik - eleinte vonakodva - elmesélni annak a történetnek egy korai változatát, amelyből később az "Alice kalandjai Csodaországban" lett. Ennek eredményeképpen magának a könyvnek a szövegében, amely végül 1865-ben jelent meg, számos félig rejtett utalás található a csónakban utazó öt utazóra. A glasgow-i skót nyelvjárás, amelyet elsősorban Glasgowban és a környező Lanarkshire megyében beszélnek, elsősorban a hatások terjedelmében és változatosságában különbözik a többi skót nyelvjárástól. Glasgow szerepe Nagy-Britannia 18. századi transzatlanti kereskedelmében, majd későbbi jóhiszemű ipari nagyhatalommá válása miatt a város a kulturális különbségek főútvonalává vált.

Nyelvi szempontból messze a legjelentősebb bevándorlók az írek és a skót felföldiek voltak, akik nagy számban telepedtek le Glasgowban. A glasgow-i nyelv magánhangzói, amelyek talán a legjelentősebb megkülönböztető jegyei, sokat köszönhetnek a város ír és felföldi bevándorlóinak kiejtésének.