Alice kalandjai Csodaországban: Illusztrálta Harry Furniss

Olvasói vélemények

Az „Alice kalandjai Csodaországban” kritikái dicsérik a könyvet a humoros és fantáziadús történetmesélés, az emlékezetes karakterek és a gyönyörű illusztrációk miatt. Egyes kritikák azonban kiemelik, hogy a modern fiatal olvasók számára kihívást jelenthet, és hogy egyes kiadásokból hiányozhatnak alapvető formázások vagy illusztrációk.

⬤ Humoros és fantáziadús történetmesélés
⬤ élénk és emlékezetes karakterek
⬤ gyönyörű illusztrációk bizonyos kiadásokban
⬤ klasszikusnak és kötelező olvasmánynak számít
⬤ gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt tetszik
⬤ egyes kiadások kiváló minősége.

⬤ Egyes kiadásokból hiányzik a megfelelő formázás vagy illusztráció
⬤ a szöveg túl bonyolult lehet a fiatalabb olvasók számára
⬤ a mai gyerekek számára nem biztos, hogy olyan erős a visszhang
⬤ egyes kritikusok szerint nehéz volt a versekkel és dalokkal foglalkozni
⬤ a könyv olvasása a sűrű szöveg miatt elköteleződést jelenthet.

(4146 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Alice's Adventures in Wonderland: Illustrated by Harry Furniss

Könyv tartalma:

Lewis Carroll egy írói álnév: Charles Lutwidge Dodgson volt a szerző valódi neve, és az oxfordi Christ Churchben volt matematika előadó. Dodgson 1862. július 4-én kezdte el a történetet, amikor egy evezős csónakban utazott a Temzén Oxfordban Robinson Duckworth tiszteletessel, a tízéves Alice Liddell-lel, a Christ Church dékánjának lányával és két nővérével, a tizenhárom éves Lorinával és a nyolcéves Edith-tel. Mint a könyv elején található versből kiderül, a három lány mesét kért Dodgsontól, aki eleinte vonakodva kezdte el nekik mesélni a történet első változatát. Magának a könyvnek a szövegében, amely végül 1865-ben jelent meg, számos félig-meddig rejtett utalás található rájuk. A jelen kiadás szövege Lewis Carroll végleges, átdolgozott szövegén néhány változtatást eszközöl, hogy kijavítson néhány incon­-t.

Szisztenciákat, amelyek megmaradtak, vagy amelyeket, úgy tűnik, Carroll 1897-ben vezetett be. Az Evertype végleges szövegében a cél az volt, hogy megteremtse (vagy helyreállítsa) az egyértelműséget és a következetességet ott, ahol ez hiányzott, miközben megőrizte az idio­-t.

Carroll írásának szinkráziái, amelyek másfél évszázadon át gyönyörködtették az olvasókat. A kötet illusztrációit 1908-ban Harry Furniss készítette, aki korábban Carroll "Silvie és Bruno" című művét illusztrálta. A könyvhöz Furniss munkásságáról Selwyn Goodacre és Edward Wakeling neves Carrolli-kutatók írtak bevezetőt.