Értékelés:
A kritikák kettősséget mutatnak a könyvre adott reakciókban. Az egyik kritikus időtállónak és nélkülözhetetlennek dicséri, míg egy másik kritika a provokatív témák és a komor képek miatti kellemetlenséget hangsúlyozza.
Előnyök:A görög és római klasszikusokhoz hasonlítható időtálló minőség, lenyűgöző képi világ, minden otthoni könyvtárba való, forradalmi költészet, inspiráló a jövő költői számára.
Hátrányok:Káromkodás és istenkáromlás használata, a katolikus egyház provokatív elítélése, néhány verset komornak és lehangolónak tartanak.
(2 olvasói vélemény alapján)
Arthur Rimbaud francia költő befejezetlen verseskötete először a „La Vogue” című párizsi irodalmi folyóiratban jelent meg sorozatban.
A folyóirat 1886 májusa és júniusa között közölte az „Illuminációk” egy részét. Paul Verlaine, Rimbaud szeretője javasolta az 1873 és 1875 között írt versek könyv alakban történő kiadását.
Az általában az „Illuminációk” részének tekintett negyvenkét vers mindegyike összegyűjtve szerepel ebben a kiadásban. E negyvenkét vers közül majdnem mindegyik prózavers formátumú, a két kivétel a „Tengerparipa” és a „Mozgás”, amelyek verses versek. Az „Illuminációk” verseinek nincs általánosan meghatározott sorrendje, bár sok tudós szerint a versek sorrendje lényegtelen, ez a kiadás hagyományosan az „Apr s Le Deluge” vagy „Az özönvíz után” című verssel kezdődik.
Albert Camus úgy üdvözölte Rimbaud-t, mint „a lázadás költőjét, és a legnagyobbat”. Hogy Rimbaud-nak ez a dicsérete mennyit ér, az „Illuminációk” című művéből, költői tehetségének egyik legpéldásabb alkotásából is kiderül.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)