A feleség és más történetek

Olvasói vélemények

Anton Csehov „A feleség és más történetek” című könyve kilenc lenyűgöző történetet mutat be, amelyek az emberi érzelmeket és kapcsolatokat járják körül ahelyett, hogy kizárólag a cselekményre összpontosítanának. Sok olvasó dicsérte a történetmesélés minőségét, a karakterek mélységét és az emberi természetbe való betekintést, kiemelve olyan konkrét történeteket, mint „A feleség”, „A szöcske” és „Egy sivár történet”.

Az emberi érzelmek erőteljes feltárása, megnyerő és átélhető karakterek, jól megírt, humorral és mélységgel vegyített, az emberi természetbe való átgondolt betekintés, és minőségi kiadás.

Néhány olvasó megjegyezte, hogy a történetekből hiányozhat a lebilincselő cselekmény, ami nem biztos, hogy mindenkinek tetszik; néhány történetet kevésbé tartanak magával ragadónak, mint másokat.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Wife and Other Stories

Könyv tartalma:

A feleség és más történetek Anton CsehovtólA következő levelet kaptam: "PAVEL ANDREITCH "Nem messze Öntől - vagyis Pesztrovo faluban - nagyon nyugtalanító események történnek, amelyekről kötelességemnek érzem, hogy írjak Önnek. A falu összes parasztjai eladták házaikat és minden vagyonukat, és elindultak Tomszk tartományba, de nem sikerült oda eljutniuk, és visszatértek. Itt persze most már semmijük sincs, minden másé. Három-négy családot telepítettek egy-egy kunyhóba, így egy-egy kunyhóban nem kevesebb, mint tizenöt ember van mindkét nemből, a kisgyerekeket nem számítva, és a hosszú és a rövid az, hogy nincs mit enni. Éhínség van, és rettenetes éhségpestis, vagy foltos, tífusz, szó szerint mindenki meg van sújtva. Az orvos asszisztens azt mondja, hogy az ember bemegy egy házikóba, és mit lát? Mindenki beteg, mindenki félrebeszél, egyesek nevetnek, mások őrjöngenek, a kunyhók mocskosak, nincs, aki vizet hozzon nekik, nincs, aki inni adjon nekik, és nincs mit enniük, csak fagyasztott krumplit. Mit tehet Sobol (a mi zemsztvo orvosunk) és asszisztensnője, amikor a parasztoknak a gyógyszernél is nagyobb szükségük van kenyérre, ami nincs?

A kerületi Zemsztvo megtagadja a segítségüket, azzal az indokkal, hogy nevüket törölték a kerület nyilvántartásából, és most Tomszk lakosaiként tartják számon őket, ráadásul a Zemsztvónak nincs pénze. "Ezeket a tényeket önök elé tárva, és ismerve az önök emberségét, kérem önöket, hogy ne utasítsák el az azonnali segítséget. "Az Ön jóakarója." A levelet nyilvánvalóan az állatnevű orvos* vagy asszisztensnője írta. A zemsztvoi orvosok és asszisztenseik évek óta folytatják, napról napra egyre jobban meg vannak győződve arról, hogy semmit sem tudnak tenni, és mégis továbbra is olyan emberektől kapják a fizetésüket, akik fagyasztott krumpliból élnek, és úgy vélik, joguk van megítélni, hogy humánus vagyok-e vagy sem. *Sobol oroszul "coboly-márnát" jelent." - A fordító megjegyzése. Aggódva a névtelen levél miatt és amiatt, hogy minden reggel parasztok jöttek a cselédkonyhába, és ott térdre estek, és hogy éjjel húsz zsák rozst loptak el a pajtából, miután előbb betörték a falat, valamint az általános depresszió miatt, amelyet a beszélgetések, az újságok és a szörnyű időjárás táplált - mindezek miatt aggódva, kedvetlenül és eredménytelenül dolgoztam.

"A vasutak történetét" írtam, rengeteg orosz és külföldi könyvet, röpiratot és folyóiratcikket kellett elolvasnom, számításokat végeznem, logaritmusokra hivatkoznom, gondolkodnom és írnom, majd ismét olvasnom, számolnom és gondolkodnom, de amint kézbe vettem egy könyvet vagy gondolkodni kezdtem, gondolataim összezavarodtak, szemem pislogni kezdett, sóhajtozva felálltam az asztaltól, és járkálni kezdtem elhagyatott vidéki házam nagy szobáiban.