Meno

Olvasói vélemények

A kritikák Platón műveinek, különösen a Menónak az újraértelmezését emelik ki, azzal érvelve, hogy a hangsúlyt az aktív és kíváncsi életre kell helyezni, nem pedig kizárólag az ismeretelméletre és az igazságra. A recenzens azt állítja, hogy Platón nevetségessé teszi azt a gondolatot, hogy a kutatás értelmetlen, és ehelyett a filozófia képzeletbeli megközelítése mellett érvel, a szép elméleteket az empirikus bizonyítékokkal szemben előnyben részesítve.

A könyv új nézőpontot kínál Platón filozófiájához, hangsúlyozva az aktív vizsgálódás és a képzelet fontosságát. Megkérdőjelezi a hagyományos értelmezéseket, amelyek túlságosan az ismeretelméletre összpontosítanak, kiemeli a szép elméletek értékét, és arra ösztönzi az olvasókat, hogy a filozófia gazdagabb megközelítését fogadják el.

Néhány olvasó talán nem találja meggyőzőnek vagy túlságosan idealistának az empirikus tudomány elutasítását és a képzeletbeli elméletekre való összpontosítást. Az „igazságkeresők” kritikája gúnyosnak tűnhet, és esetleg elidegenítheti azokat, akik értékelik az empirikus megközelítéseket a filozófiában.

(1 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Mi az erény? Tanulható vagy veleszületett? Lehetséges-e a dolgokat a priori (a tapasztalat előtt) ismerni? Ebben a fontos és nagy hatású szókratészi dialógusban Platón a filozófia számos alapvető kérdésével foglalkozik, többek között azzal, hogy mi a különbség aközött, hogy valamit ténylegesen tudunk, vagy csupán helyes meggyőződésünk van róla.

A párbeszéd azzal kezdődik, hogy Menón, egy fiatal thesszáliai arisztokrata magabiztosan kijelenti, hogy meg tudja határozni az erényt - hogy aztán rövid időn belül teljes zavarodottságba kerüljön, ami a Szókratésszel vitába szállók sorsára jellemző. Menón állítása, miszerint egy fogalom nem definiálható a természetének ismerete nélkül, a filozófiatörténet egyik leghíresebb passzusához vezet: Szókratész a reinkarnáció tanát állítja, és azzal, hogy Menón rabszolgájának egy matematikai rejtvényt ad, bizonyítja a veleszületett tudás létezését.

Ez a rövid, de mélyreható párbeszéd, amely az a priori tudás későbbi vizsgálatainak alapját képezi, itt a kiváló tudós, Benjamin Jowett fordításában jelenik meg.