Értékelés:
A kritikák szerint Platón „Szimpóziuma” különösen hangoskönyvként örvendetes, az olvasók értékelik az eleven előadást és a filozófiai mélységet. Sokan lebilincselőnek és éleslátónak találták, különösen a szerelemnek az ókori görög kultúra nézőpontjain keresztül történő megértését. Kritika érte azonban a kiadás formázásának és előadásmódjának egyértelműségét, ami összezavarhatja az olvasókat.
Előnyök:⬤ Magával ragadó előadás hangoskönyvként
⬤ élénk beszélgetések
⬤ mély filozófiai meglátások
⬤ könnyen érthető
⬤ jól előadva, változatos hangokkal
⬤ hatékony fordítás
⬤ kulturálisan gazdagító élmény.
Egyes kiadásokból hiányzik az áttekinthetőség és a megfelelő formázás, ami összezavarhatja az olvasót; aggodalom, hogy a rosszul bemutatott kiadások elriaszthatják a szöveg megértését.
(14 olvasói vélemény alapján)
A Philebus Platón egyik későbbi írásának tűnik, amelyben a stílus kezdett megváltozni, és a drámai és költői elem alárendelődött a spekulatív és filozófiai elemnek. Az elvont gondolkodás fejlődésében nagy előrelépés történt a Protagoraszhoz vagy a Phaidroszhoz, sőt a Köztársasághoz képest is.
De ennek megfelelően csökkent a művészi képesség, a személyek jellemtelensége, a dialógusok nehézkes menetelése, az általános tervezet pedig bizonyos fokú zavarosság és befejezetlenség jellemzi. Mint Thuküdidész beszédeiben, úgy tűnik, a gondolatok sokasága akadályozza a kifejezőkészséget. A korábbi dialógusok egyformán szétszórt kecsessége és könnyedsége helyett két-három erősen kidolgozott rész fordul elő, a humor állandóan áradó játéka helyett, amely hol megjelenik, hol elrejtőzik, de mindig jelen van, számos rossz tréfa van beillesztve, ahogyan nevezni merjük őket.
Megfigyelhetjük a mesterséges díszítésre tett kísérletet, a túlzó kifejezésmódokat, a társai hangos követeléseit, hogy Szókratész válaszoljon a saját kérdéseire, valamint a stílus egyéb hibáit, amelyek a Törvényekre emlékeztetnek. Az összefüggés gyakran hirtelen és nem harmonikus, és távolról sem egyértelmű.
