Szókratész pere és halála: Church, fordító (Aziloth Könyvek)

Eredeti címe:

The Trial and Death of Socrates: With 32-page introduction, footnotes and Stephanus references by F.C. Church, translator (Aziloth Books)

Könyv tartalma:

Kr. e. 399-ben Szókratészt vallási és politikai bűnök miatt állították bíróság elé: nem volt hajlandó elismerni az athéni isteneket, új istenségeket vezetett be, és megrontotta az ifjúságot. Az ítélet: bűnös a vád szerint, a büntetés: mérgezés általi halál.

Annak ellenére, hogy Szókratész Görögország "aranykorában", a liberalizmus és a demokrácia aranykorában nőtt fel, nem volt demokrata. Azzal az elképzelésével, hogy az embereknek inkább a bölcsek útmutatására van szükségük, mint az önkormányzatiságra, valószínűleg fenyegetésnek tekintették a nagyra becsült athéni köztársaságra nézve. Szókratész egy szúnyoghoz hasonlította magát, amely Athén "lusta lovát" szúrja, és ezt buzgón tette, mert úgy vélte, hogy Istentől rendelt célja az, hogy leleplezze a hamis bölcsességet mint tudatlanságot. A tudatlanság tudatosítása az első legfontosabb lépés az igazi bölcsesség vagy erény felé - jelentette ki, hangsúlyozva, hogy bár ő maga is tudatlan volt, mégis tudta ezt. És ez - érvelt - volt az oka annak, hogy a delphoi jósda kijelentette: "Szókratésznél bölcsebb ember nem volt". Nem csoda tehát, hogy az egók szúrósak voltak, és ellenségek születtek.

Szókratész nem jegyezte fel munkásságát, és néhány fiatal tanítványára - Platónra, a leghíresebbre - maradt, hogy beszámoljon mesterüknek az élet minden területéről származó athéniakkal folytatott dialógusairól. A Szókratész pere és halála négy ilyen dialógus - Euthyphron, Apológia, Kritón és Phaidón - gyűjteménye, amely a közvetlenül Szókratész pere előtti időszaktól a börtönben töltött utolsó napokon át a bátor haláláig tartó időszakot öleli fel. Az olvasó kapcsolatba kerül a elenchus néven ismert szókratészi vitamódszerrel - a keresztkérdések rendíthetetlen és metsző formájával, amely kérdések és válaszok sorozatából állt. Szókratész számára a definíciók és a racionális, szillogisztikus érvelés kulcsfontosságú eszközök voltak olyan témák megvitatásában és boncolgatásában, mint a jámborság, az erény, a lélek halhatatlansága és a helyes és helytelen közötti különbség.

Szókratész, aki a maga korában nem volt a megfelelő ember, vitathatatlanul a világ első mártírja volt a szólásszabadságért, és a társadalmi normák megkérdőjelezésének maradandó örökségét adta tovább.