Kokoro: A japán belső élet nyomai és visszhangjai

Olvasói vélemények

Lafcadio Hearn „Kokoro” című esszé- és novellagyűjteménye mély betekintést nyújt az 1890-es évek japán kultúrájába és világszemléletébe, amelyet Hearn kívülállóként és bennfentesként is egyedülálló nézőpontja jellemez. Világos és gördülékeny prózája magával ragadóvá és tanulságossá teszi a művet, bár néhány olvasónak problémái akadtak a szöveg formátumával.

⬤ Jól megírt és világos próza
⬤ a japán kultúra és értékrend mélyreható feltárása
⬤ előítéletmentes történetmesélés
⬤ időtálló és tanulságos
⬤ Japán történelmi összefüggéseinek mély megértése
⬤ békés és elgondolkodtató
⬤ alkalmas a Japán iránt érdeklődő olvasók számára.

⬤ Egyes kiadásokban hiányos a formázás és az olvashatóság
⬤ a történelmi kontextus miatt potenciálisan kihívást jelentő szókincs
⬤ a tartalom egyesek számára elavultnak tűnhet.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Kokoro: Hints and Echoes of Japanese Inner Life

Könyv tartalma:

Általánosságban elmondható, hogy mi a tartósságra építünk, a japánok pedig a mulandóságra. Japánban kevés használati tárgyat készítenek a tartósság jegyében.

A szalmaszandálok, amelyeket az utazás minden egyes szakaszában le kell cserélni; a köntös, amely néhány egyszerű, lazán összevarrt, majd mosáskor újra megvarrt darabból áll; a friss evőpálcikák, amelyeket minden új vendégnek felszolgálnak egy szállodában.... -a "A japán civilizáció zsenialitása" című könyvből A Kokoro, durván lefordítva angolra, "szívet" jelent, bár jelentheti az érzelmi elmét, a szellemet, a bátorságot és az elszántságot is. 1896-ban, éppen akkor, amikor Japán megnyílt a Nyugat felé, és a külvilágban virágzott az érdeklődés a japán kultúra iránt, Lafcadio Hearn nyugati emigráns kiadta ezt a bájos és éleslátó búcsúlevelet fogadott hazájának.

Hearn édesen lírai prózában dicséri a japán bűnözés és büntetés "különös erkölcsiségét", a japán zene megdöbbentő szépségét, a japán nők kecses szerénységét és még sok minden mást. A Japán-rajongók és a keletre utazók örömmel fogják olvasni ezt a rendkívüli külföldi naplót, amelyet egy olyan utazó írt, aki annyira beleszeretett a földbe, hogy élete végéig ott is maradt.

PATRICK LAFCADIO HEARN (1850-1904) bohém író Görögországban született, Írországban nőtt fel, és újságíróként dolgozott az Egyesült Államokban, mielőtt Japánba távozott. Ő írta a Glimpses of Unfamiliar Japan (1894), az In Ghostly Japan (1899) és a Japan: An Attempt at Interpretation (1904).