Kokoro - Utalások és visszhangok a japán belső életből

Olvasói vélemények

Lafcadio Hearn „Kokoro” című esszé- és elbeszélésgyűjteménye a Meidzsi-korszak közepének japán kultúráját és társadalmát vizsgálja. A könyvet dicsérik irodalmi színvonaláért és a japán értékek és világnézetek éleslátó ábrázolásáért. Néhány olvasónak azonban nehézséget okozott a könyv formátuma, ami befolyásolta az olvasási élményt.

Mesterien megírt, időtálló betekintést nyújt a japán attitűdökbe és értékrendbe, világos és gördülékeny prózai szöveg, nem leereszkedő és rokonszenves nézőpont, Japán történelmére és kultúrájára nevel, valamint inspiráló és elgondolkodtató tartalom.

Néhány olvasónak problémái adódtak a könyv formázásával (pl. nehéz olvashatóság az apró szöveg miatt), ami csökkentette a tartalom élvezhetőségét.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Kokoro - Hints and Echoes of Japanese Inner Life

Könyv tartalma:

A Kokoro: Hints and Echoes of Japanese Inner Life (Kokoro: A japán belső élet nyomai és visszhangjai) tizenöt esszé gyűjteménye, amely a japánok belső jelentését vagy szellemét ragadja meg.

A Kokoro a „Vasútállomáson” című írással kezdődik, amely egy Fukuokában elfogott bűnöző története, akinek szembe kell néznie áldozata feleségével, egy utcai énekesnő megható története és egy gésa bájos portréja a „Kimiko”-ban. A Kokoro: Hints and Echoes of Japanese Inner Life (Kokoro: A japán belső élet nyomai és visszhangjai) című kötetet először 1896-ban adták ki, amikor Japán még nagyrészt ismeretlen volt a nyugati világ számára.

A Kokoro (心), amely angolul „szív”-nek fordítható, az olvasónak az első bepillantást nyújtja az iparosodás előtti és a Meji korszak Japánjába. LafcadioHearn művei ma már szinte teljesen feledésbe merültek Nyugaton, és a japánok emlékezetéből is egyre inkább elhalványulnak, de Hearn művei még mindig értékes betekintést nyújtanak Japánba és annak szokásaiba.