Minding Mind: A tanfolyam az alapvető meditációban

Olvasói vélemények

A könyv különböző mesterek ősi buddhista szövegeiből és írásaiból készült összeállítás, amelyet a meditáció és a zen gyakorlatok mélysége, bölcsessége és gyakorlati meglátásai miatt értékelnek. Azonban inkább azoknak való, akiknek már van előzetes tudásuk vagy tapasztalatuk a zenben vagy a meditációban.

⬤ Ősi buddhista írásokat tartalmaz, sok mélységgel és igazsággal.
⬤ Gyakorlati információkat kínál a meditációs technikákról és meglátásokról.
⬤ Jól lefordított és hozzáférhető a különböző szintű olvasók számára.
⬤ Bölcsessége és értékes útmutatásai miatt az olvasók által erősen ajánlott.
⬤ Nagyszerű referenciakönyvként szolgál, folyamatos elmélkedésre és gyakorlásra ösztönöz.

⬤ Mélysége és a gyakorlati technikák hiánya miatt alkalmi meditálók vagy kezdők számára talán nem alkalmas.
⬤ Egyes kritikusok úgy érezték, hogy hiányzik belőle a teljesség, és többre vágytak.
⬤ A tartalom megértéséhez előnyös a zen bizonyos szintű ismerete.

(13 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Minding Mind: A Course in Basic Meditation

Könyv tartalma:

A Minding Mind egy rendkívüli gyűjteménye olyan útmutatóknak, amelyek elsősorban a zen hagyományban a meditáció legmagasabb formájára jellemző tapasztalati mód elérésének módjaival foglalkoznak - a tiszta, tiszta meditációval, amely eljut a létezéshez, ahogyan van. Az itt található hét meditációs kézikönyv a zen hagyomány legnagyobb kincsei közé tartozik.

- Az Értekezés a Legfelsőbb Járműről Hongren (602-675) nevéhez fűződik, akit a kínai csan buddhizmus ötödik pátriárkájaként ismernek. Az ebben a kézikönyvben tanított módszer alapvető és alapvető az elméletben és a gyakorlatban, megalapozva a következő szövegeket.

- Az Ülőmeditáció modelljeit a tizenegyedik század végi Kínában a csanglui Cijiao csan buddhista mester állította össze. Cijiaóról keveset tudunk, kivéve, hogy nemcsak a csan buddhizmus nagyhatalmú linji iskolájának mestere volt, hanem a népszerű Tiszta Föld buddhizmus egyik pátriárkája is. A csan és a Tiszta Föld buddhizmus kombinációja, különösen a koncentrációs technika területén, gyakran megtalálható Kína, Korea, Japán, Tibet és Vietnam korai meditációs iskoláinak feljegyzéseiben.

- Az Ülőmeditációra vonatkozó iránymutatásokat Cijiao fiatalabb kortársa, Foxin Bencai írta. Foxin és Cijiao meglehetősen rövid útmutatásai a meditációs gyakorlatok minőségének romlásával kapcsolatos problémákkal foglalkoznak, és egyszerű gyógymódokat írnak elő a zűrzavar és a helytelen irányultság ellensúlyozására, hogy elősegítsék a megfelelő elmeállapot kialakulását.

- Dógen tanítói tevékenységének egyik fő gondja az volt, hogy felhívja az emberek figyelmét a hiányos zen meditáció és a részleges zen-tapasztalat hiányosságaira és veszélyeire. Az Egy általánosan ajánlott ülőmeditációs mód, Dógen egyik első írásos műve, tükrözi ezt az aggodalmat, és felvázol egy megközelítést annak megoldására.

- Az elme művelésének titkait Chinul (1158-1210), a koreai buddhizmus Chogye rendjének alapítója írta. A nyolcéves korában szerzetessé avatott Chinulnak nem volt tanítója. Első ébredése egy csan buddhista klasszikus olvasása közben történt, huszonöt éves korában. Ezt követően Chinul elvonult a hegyekbe. Később átolvasta a teljes buddhista kánont, és ismét magányba vonult egy hegyi bástyába. Ebben az időszakban Chinul újabb ébredést élt át, miközben az egyik nagy kínai mester leveleit olvasta. A klasszikus tanításokon alapuló Chinul Az elme művelésének titkai az alapvető buddhista meditáció rendkívül közérthető alapműve, amely meghatározza és szembeállítja a hirtelen és a fokozatos megvilágosodás elveit és módszereit.

- A Zenről szóló elemi beszédet Man-annak tulajdonítják, a zen szotó iskolájának egy régi adeptusának, aki a feltételezések szerint a XVII. század elején élt. Man-an műve nagyon hozzáférhető és tartalmi terjedelme miatt rendkívül érdekes. Különösen tükrözi azt a modern kori tendenciát, amely a cselekvés közbeni meditáció hangsúlyozására irányul, és amely Kínában különösen a XI. századtól, Koreában a XII. századtól, Japánban pedig a XIV. századtól figyelhető meg.

- Szintén ebben a gyűjteményben található a Fény kincstárában való elmerülés, amelyet Dógen fő tanítványa, Ejo (1198-1282) írt. Ejo ősi nemesi családban született, és tizennyolc éves korában lett buddhista szerzetes. Ejo hátterét a Tendai buddhizmus ezoterikus ágában, valamint klasszikus zen tanulmányait tükrözi, és ez a mű megmutatja, hogyan lehet a buddhizmus úgynevezett Dharmakaya, vagyis a Valóságtest tanítására összpontosítani, amely a legkülönbözőbb szimbolikus kifejezések mögött rejlik. Ezt a fajta meditációt, amely szentírásrészleteket, verseket és zen koanokat (tanító történetek) használ a tudatosság egy bizonyos szintjének regisztrálására, szanzen-nek nevezik. Rengeteg zen irodalom származik az évszázados szanzenekből, amelyek közül Ejo Abszorpció a Fény Kincstárában című műve a komplexitás és az egyszerűség, a mélység és a hozzáférhetőség igen szokatlan keverékét képviseli.