Dante Alighieri - Az isteni komédia, fordította Henry Francis Clay: A pokol legsötétebb helyei azok számára vannak fenntartva, akik megőrzik semlegességüket.”

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Dante Alighieri - The Divine Comedy, Translated by Henry Francis Clay: The darkest places in hell are reserved for those who maintain their neutralit"

Könyv tartalma:

Durante degli Alighieri, de ismertebb nevén Dante 1265 körül született Firenzében. A késő középkor legnagyobb olasz költőjévé nőtte ki magát, és megírta az olasz nyelv talán legnagyobb irodalmi művét: az Isteni komédiát. Itáliában Dantét gyakran il Sommo Poeta - "a legfőbb költő" - néven emlegetik. Jelentős, hogy a toszkán dialektus, a latin és más hatások ötvözetéből álló népnyelven ír, és ezért gyakran az olasz nyelv atyjaként emlegetik. Az Isteni komédiát is háromsoros rímképletben, azaz terza rima-ban írta, ami jelentős fejlődés, és természetesen neki tulajdonítják az első használatát. Ez a fő mű szinte mindenkire hatással volt, aki utána következett, beleértve Miltont és Tennysont is, és számos világklasszis költő fordította le angolra, köztük Henry Wadsworth Longfellow és Laurence Binyon. Henry Francis Cary 1772. december 6-án született Gibraltáron. William Cary, aki akkoriban az első gyalogezred kapitánya volt, és Henrietta Brocas legidősebb fia volt. Cary a Rugby Schoolban, valamint a sutton coldfieldi és birminghami gimnáziumokban tanult, mielőtt 1790-ben az oxfordi Christ Churchbe ment, ahol francia és olasz irodalmat tanult. Az iskolában rendszeres munkatársa volt a Gentleman's Magazine-nak, és kiadott egy kötetet szonettekből és ódákból. 1797-ben szentelték pappá, és a staffordshire-i Abbots Bromley plébánosa lett.

1808-ban Londonba költözött, és a Berkeley-kápolna olvasója, majd Chiswickben lektor, illetve a Savoy-kápolna káplánja lett. 1814-ben jelent meg Cary fordítása Dante teljes Divina Commediájának üres versekben. Ezt a művet Carynek magának kellett kiadnia, mivel a kiadók túl nagynak tartották a bukás kockázatát, miután korábbi, A pokolbéli pokol című művével kapcsolatban veszteségeket szenvedett. A fordítást Thomas Moore hozta Samuel Rogers tudomására. Rogers néhány kiegészítést tett Ugo Foscolo egyik cikkéhez a kritikus jelentőségű Edinburgh Review-ban. Ez a cikk, valamint Coleridge-nek a Royal Institutionban tartott előadásában elhangzott dicsérő szavai általános egyetértést eredményeztek a fordítás érdemeit illetően. Cary Dante-ja fokozatosan elfoglalta helyét a standard művek között, és még a fordító életében négy kiadást ért meg. Cary 1821 és 1824 között a The London Magazine című folyóiratban egy sor tanulmányt publikált, amelyeket később Lives of The English Poets (Az angol költők élete) címmel könyv alakban gyűjtöttek össze. Kísérő kötetet is kiadott, Lives of theFrench Poets címmel. 1824-ben Cary kiadta Arisztophanész, az ünnepelt görög drámaíró Madarak című művének fordítását. 1826-ban kinevezték a British Museum segédkönyvtárosává, és ezt a tisztséget tizenegy évig töltötte be. Cary néhány évig Jane Ormsby felesége volt, és a házaspárnak kilenc gyermeke született.

William Lucius, Jane Sophia, Henrietta, James Walter, Henry, Charles Thomas, Francis Stephen, John és Richard. 1833-ban Cary megbetegedett, és hat hónapos szabadságot kapott, hogy felépüljön. A fennmaradó időt arra használta fel, hogy fiával, Francisszal együtt Amiens-be, Párizsba, Lyonba, Aix-ba, Nizzába, Mentone-ba, Genovába, Pisába, Firenzébe, Sienába, Rómába (egy hónapos tartózkodás), Nápolyba, Bolognába, Veronába, Velencébe (szintén egy hónapos tartózkodás), Innsbruckba, Münchenbe, Nürnbergbe, Frankfurtba, Kölnbe, Rotterdamba, Hágába, Amszterdamba, Brüsszelbe, Gentbe és Brugge-be utazzon. 1841-ben évi 200 koronás nyugdíjat kapott, amelyet Samuel Rogers erőfeszítései révén sikerült megszereznie. Cary Lives of the early French Poets, és Lives of English Poets (from Samuel Johnson to Henry Kirke White) című műveit, amelyeket Johnson Lives of the Poets című művének folytatásának szánt, 1846-ban adták ki gyűjteményes formában. A Westminster-apátság Poets' Corner nevű helyiségében temették el.