Taras Bulba

Olvasói vélemények

A Gogol „Tarasz Bulba” című regényéről szóló kritikák kiemelik a kozák élet szemléletes ábrázolását, a becsület, a család és a háború mély témáit, valamint a történelmileg gazdag kontextust. Míg a Peter Constantine által készített fordítást dicsérik energiájáért és pontosságáért, a történet irodalmi értékéről eltérőek a vélemények, egyesek szerint Gogol más műveihez képest általános. A témái körüli viták továbbá a nacionalizmushoz, az erőszakhoz és a kulturális ábrázolásokhoz kapcsolódó összetett kérdéseket tárnak fel, amelyek tükrözik a kortárs ukrajnai problémákat.

⬤ Peter Constantine lebilincselő fordítása, amely energiát visz a szövegbe.
⬤ Mély betekintést nyújt a kozák kultúrába és az ukrán történelembe.
⬤ Az epikus irodalommal való összehasonlítások kiemelik irodalmi jelentőségét.
⬤ Az élénk képi világ és a történetmesélés bevonja az olvasót a kozák életmódba.
⬤ A regény felkelti az érdeklődést a kortárs politikai és kulturális viták iránt.

⬤ Egyes olvasók szerint a karakterek Gogol más műveihez képest alulfejlettek és általánosak.
⬤ A zsingoizmussal és az erőszak ábrázolásával kapcsolatos kritikák erkölcsi aggályokat vetnek fel.
⬤ Egyes etnikai csoportok ábrázolása aggasztónak és antiszemitának minősülhet.
⬤ Vegyes vélemények a cselekmény koherenciájáról és a szereplők motivációiról.
⬤ A különböző kiadások rosszul készültek, vagy hiányoznak a megfelelő fordítási kreditek.

(26 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Az első új fordítás negyven év után

Gogol eposza, amely valamikor a tizenhatodik század közepe és a tizenhetedik század eleje között játszódik, egyrészt a lengyelek elleni véres kozák felkelést meséli el (amelyet az ukrán népi mitológia bátor Tarasz Bulba vezet), másrészt Tarasz Bulba két fiának perét.

Ahogy Robert Kaplan írja bevezetőjében: „A Tarasz Bulbának van egy Kipling-féle lendülete... ami élvezetes olvasmánnyá teszi, de témájának középpontjában egy olyan könyörtelen, sötét, gonosz erőszak áll, amely messze túlmutat mindenen, amit Kipling valaha is érintett. Több olyan műre van szükségünk, mint a Taras Bulba, hogy jobban megértsük annak a fenyegetésnek az érzelmi forrásait, amellyel ma olyan helyeken kell szembenéznünk, mint a Közel-Kelet és Közép-Ázsia.” John Cournos kritikus pedig megjegyezte: „Az egész orosz realizmusra utaló nyomot találhatunk egy orosz kritikus Gogolról tett megállapításában: »Ritkán teremtett a természet olyan embert, aki ennyire romantikus hajlamú, mégis ilyen mesterien ábrázolja mindazt, ami az életben nem romantikus.«. De ez a megállapítás nem fedi le az egész területet, mert Gogol szinte minden művében könnyen észrevehető a „szabad kozák lélek”, aki mint valami ősi démon, lényegében dionüszoszi, próbál áttörni a mocskos mának a burokján. Így művei, bármennyire is hűek a mi életünkhöz, egyszerre szemrehányás, tiltakozás és kihívás, mindig az örömre, az ősi örömre hívnak, amely már nincs velünk. És megvan bennük az általa annyira szeretett ukrán dalok minden öröme és szomorúsága.”.