Euripidész Iphigeneia Tauriszban (Esprios Classics): Fordította Gilbert Murray

Olvasói vélemények

A kritikák kiemelik Euripidész műveinek Gilbert Murray által készített remek fordítását, hangsúlyozva annak hozzáférhetőségét és költői kvalitásait. Szó esik a mű Kindle formátumban történő olvasásának kihívásairól, különösen a jegyzetek elrendezését és a navigációt illetően. Emellett a kritikák feltárják az „Iphigenia Tauriszban” tematikus mélységét, értékelve a tragikomikus elemeket és a karakterek fejlődését, miközben azt sugallják, hogy a korábbi művek ismerete fokozza e darab megbecsülését. Összességében a kritikák a könyvet Euripidész írásművészetének lenyűgöző bevezetéseként ajánlják.

⬤ Jól lefordított és közérthető szöveg gördülékeny folyamattal és költői eszközökkel
⬤ a témák és a szereplők mélyreható vizsgálatát kínálja
⬤ élvezetes olvasmányélmény azoknak, akik még nem ismerik Euripidészt
⬤ érdekes történelmi kontextus és jellemfejlődés.

A Kindle formátummal kapcsolatos kihívások, beleértve az elrendezési problémákat és a lábjegyzetekben és jegyzetekben való eligazodás nehézségeit; a teljes megértéshez szükség lehet a kapcsolódó darabok háttérismeretére.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Iphigenia in Tauris of Euripides (Esprios Classics): Translated by Gilbert Murray

Könyv tartalma:

Euripidész (Kr. e.

480 körül - Kr. e. 406 körül) a klasszikus Athén tragédiaszerzője volt.

Aiszkhülosz és Szophoklész mellett egyike annak a három ókori görög tragédiaköltőnek, akinek bármelyik darabja teljes egészében fennmaradt. Egyes ókori tudósok kilencvenöt darabot tulajdonítottak neki, de a Suda szerint legfeljebb kilencvenkettőt.

Ezek közül tizennyolc vagy tizenkilenc maradt fenn többé-kevésbé teljes egészében (a Rhesus gyanús). Más darabjainak többségéből is számos (némelyik jelentős) töredék maradt fenn.

Több darabja maradt fenn épségben, mint Aiszkhüloszé és Szophoklészé együttvéve, részben azért, mert népszerűsége az ő darabjaik hanyatlásával párhuzamosan nőtt - a hellenizmus korában Homérosz, Démoszthenész és Menandrosz mellett az antik irodalmi műveltség egyik sarokkövévé vált.