Gyászleckék: Euripidész négy darabja

Olvasói vélemények

Anne Carson Euripidész négy darabjának fordítását tisztaságuk és eredetiségük miatt dicsérik. A kritikusok nagyra értékelik a mélyreható és gondolkodásra késztető, éleslátó kommentárjait, bár a bevezetőkről megoszlanak a vélemények. A darabokat relevánsnak és meggyőzőnek tartják, különösen a mai kontextusban. Míg sokan csodálják Carson költői stílusát és az emberi érzelmek közvetítésének képességét, néhányan furcsának vagy mesterkéltnek találják a bevezető anyagokat.

⬤ Euripidész darabjainak rendkívül eredeti és világos fordításai.
⬤ Éleslátó és elgondolkodtató kommentárok.
⬤ A darabok aktuálisak és lebilincselőek, az emberi érzelmekről és sorsokról szóló mély témákkal.
⬤ Megközelíthető, könnyen olvasható formátum, amely a kortárs kérdésekre is reflektál.
⬤ Számos kritikus kifejezi nagy csodálatát Anne Carson írói stílusa és költői képességei iránt.

⬤ Vegyes vélemények a bevezető anyagról; egyesek nagyképűnek vagy haszontalannak tartják.
⬤ Néhány olvasónak nehézséget okozhat a görög drámához való hozzászokás, ha nem ismeri azt.
⬤ Néhány kritika azt az igényt fejezi ki, hogy ezoterikus utalások helyett inkább egyszerűbb kontextusra lenne szükség.

(20 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Grief Lessons: Four Plays by Euripides

Könyv tartalma:

Most papírkötésben.

Euripidész, az ókori Athén három nagy tragédiaszerzője közül az utolsó, hírnevének csúcspontját a katasztrofális peloponnészoszi háború idején érte el, amikor a demokratikus Athént saját túlzó ambíciói döntötték romba. "Euripidész" - írta a klasszicista Bernard Knox - "arra született, hogy soha ne éljen békében önmagával, és hogy megakadályozza az emberiség többi részét ebben". Színdarabjai sokkolóak voltak: leleplezte a hősöket, ostobának és vadnak mutatta őket, és írt a tehetetlenekről - nőkről és gyermekekről, rabszolgákról és barbárokról -, akik számára a tragédia nem annyira kivételes, mint inkább végtelen. Euripidész darabjai ritkán nyertek első díjat az ókori Athén nagy demokratikus versenyein, de a realizmus és a szélsőségesség gyúlékony keveréke az egész görög világban lenyűgözte a közönséget. A peloponnészoszi háború utolsó napjaiban a távoli Szicíliában fogva tartott athéni foglyok állítólag úgy nyerték el szabadságukat, hogy Euripidész legújabb tragédiáiból idéztek részleteket.

E tragédiák közül négyet a kortárs költő és klasszicista Anne Carson új fordításában mutatunk be. Ezek a Héraklész, amelyben a hős hazacsap, hogy elpusztítsa saját családját; a Hekabé, amely a trójai háború után játszódik, és amelyben Hektor özvegye bosszút áll görög fogvatartóin; a Hippolütosz, amely a szerelemről és a szerelem borzalmáról szól; és a különös tragikomikus-mulatságos mesebeszéd, az Alkésztisz, amely egy férjről szól, aki elintézi, hogy felesége meghaljon helyette. A kötet Carson rövid bevezetőjét is tartalmazza az egyes darabokhoz, valamint két figyelemre méltó keretező esszét: "Tragédia: Miért írtam két darabot Phaidráról".