Arisztophanész: Arisztophanész: Négy színdarab: Felhők, Madarak, Lysistrata, A gyűlés asszonyai

Olvasói vélemények

A kritikák vegyes képet mutatnak Arisztophanész fordításáról, dicsérik annak dinamizmusát és humorát, ugyanakkor kritikával illetik azt a képességét, hogy az eredeti költészetet pontosan közvetítse. Egyes olvasók élvezetesnek és szórakoztatónak találják, míg mások úgy érzik, hogy a fordítás nem elég világos és költői hűséggel bír.

A fordítás átfogó és szekvenciálisan megalapozott. Dinamikus és humoros stílusban kelti életre Arisztophanész műveit, így szórakoztató olvasmány a művei iránt érdeklődők számára. Különösen megjegyzik, hogy a görög nyelvet kevéssé ismerő olvasók számára is hozzáférhető.

Néhány olvasó úgy találja, hogy a fordítás alulmúlja az eredeti költészetet, és nem képes hatékonyan megragadni azt. Zavarba ejtő homályosságokat tartalmaz a köznyelvi párbeszédeken belül, ami más érthető fordításokhoz képest kevésbé következetessé teszi. Ezenkívül nem biztos, hogy mindenki számára vonzó, mivel modern átvétele anakronizmusokat tartalmaz.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Aristophanes: Four Plays: Clouds, Birds, Lysistrata, Women of the Assembly

Könyv tartalma:

Az ókori Athén polgárai ugyanolyan széles körű szólásszabadságot élveztek, mint a miénk. Ennek a szabadságnak, a parrhesia-nak, vagyis annak a jognak, hogy az ember azt mondjon, amit akar, hogyan és amikor akar, és kinek, nem volt lelkesebb bajnoka, mint a zseniális ötödik századi komikus drámaíró, Arisztophanész. Az athéni közönség körében rendkívül népszerű darabjai gyakran nyersek, sőt obszcének voltak. Nevetségessé tette a város nagyjait és nagyjait, képmutatásukat és arroganciájukat a jó ízlés normáit messze meghaladó módon mutatta be, kivívva ezzel hatalmas célpontjai haragját (és néha megtorlását). Megmutatta kortársainak, és most is arra tanít bennünket, hogy amikor a hatalmon lévők trágárul viselkednek, a hazafias trágárság a megfelelő válasz.

Arisztophanész szatirikus remekművei egyben felülmúlhatatlanul virtuóz költői alkotások is voltak. Színdarabjainak metrikai változatossága mindig is izgatta az eredeti görög nyelvhez hozzáférő olvasókat, de az angol fordításoknak mindeddig nem sikerült megragadniuk lírai zsenialitásukat. Aaron Poochigian, az első költő-klasszikus, aki egy nemzedék óta foglalkozott ezekkel a darabokkal, Arisztophanész négy legszórakoztatóbb, gonoszul nyers és gyakran gyönyörű lírai komédiáját eleveníti fel - komikus művészetének csúcsát:

- Felhők című darab, amely az ókor legnagyobb filozófusának, Szókratésznek a karikatúrájáról híres.

- Lysistrata, amelyben egy nő meggyőzi női honfitársait, hogy tartsák vissza a szexet háborúskodó szeretőiktől, hacsak nem tárgyalnak a békéről.

- Madarak, amelyben a tollas lények nagy várost építenek és istenekké válnak.

- és A gyűlés asszonyai, Arisztophón legforradalmibb darabja, amely megfordítja a nemek és a hatalom normáit.

Poochigian e komikus remekművek új átdolgozásában végre a kortárs olvasó is átérezheti azt a felforgató örömöt, amelyet Arisztophónész eredeti közönsége érzett, amikor először játszották őket az athéni színpadon.