Duinói elégiák

Olvasói vélemények

A könyv Rainer Maria Rilke „Duinói elégiáit” mutatja be, a szerelem, az élet és az identitás mély témáit egyedi költői kifejezéseken keresztül. Míg egyes olvasók a mű szépségét és érzelmi mélységét dicsérik, mások azt kifogásolják, hogy a fordítás leegyszerűsíti az eredeti szöveg árnyalatait.

Az olvasók értékelik a költészet mély és gyönyörű témáit, a szerelemről és a létezésről szóló összetett gondolatok feltárásának lehetőségét, valamint a fordítás dallamosságát. Egyesek úgy találják, hogy a fordítás jól rezonál a modern közönségre, és hatékonyan tükrözi Rilke gondolatait.

A kritikusok azt kifogásolják, hogy a fordítás elveszíti Rilke művének eredeti árnyaltságát és szerkezetét, és azt tartják, hogy a fordítás esetlen és mesterkélt. Néhányan csalódottságuknak adtak hangot a fordítás köznyelvi amerikai angolsága és a szöveg háromsorosra bontása miatt, ami szerintük csökkenti az eredeti költészet hatását.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Duino Elegies

Könyv tartalma:

Csodálatos, szinte legendás képünk van arról, hogy milyen körülmények között kezdődött e nagyszerű költemény megírása.

Rilke egy Trieszt melletti tengerparti kastélyban (Duino) tartózkodott. Egy reggel kisétált a várfalakra, és lemászott oda, ahol a sziklák meredeken a tengerbe zuhannak.

A nagy erővel fújó szélből Rilke mintha egy hangot hallott volna: Wer, wenn ich schriee, horte mich denn aus der Engel Ordnungen (Ha kiáltanék, ki hallana meg ott fenn, az angyali rendek között? ). Ezeket a szavakat, az első Duinói elégiák nyitányát írta jegyzetfüzetébe, majd bement, hogy folytassa főművét, a század egyik irodalmi remekművét.