Egy fiatal költő imái

Olvasói vélemények

A könyv Mark Burrows fordításában Rilke verseinek gyűjteményét mutatja be, amely mélyen foglalkozik a spiritualitás, a vágyakozás és az Isten keresésének témáival. Számos recenzens dicséri Burrows gondos fordítását, amely megőrzi az eredeti szöveg bonyolultságát és érzelmi mélységét, miközben bevezetőjében és utószavában érthető kontextust is nyújt. Néhány olvasó azonban kihívásnak és kevésbé hozzáférhetőnek találja a költészetet, ami vegyes tapasztalatokat eredményez.

⬤ Mark Burrows fordítását sokan dicsérik az eredeti műhöz való érzékenységéért és hűségéért, amely megőrzi Rilke verseinek érzelmi és spirituális mélységét.
⬤ A bevezetés és az utószó értékes kontextust és betekintést nyújt Rilke életébe és gondolkodásába, gazdagítva az olvasó élményét.
⬤ A verseket a spiritualitás mélyreható felfedezésének tekintik, és sok kritikus megjegyzi, hogy a versek mind a hívő, mind a világi olvasók körében képesek visszhangra találni.
⬤ A könyvet lassú, elmélyült olvasásra alkalmasnak írják le, ami lehetővé teszi a mélyebb elköteleződést.

⬤ A versek túlságosan összetettek vagy kihívást jelenthetnek az alkalmi olvasók számára, ami kevésbé teszi hozzáférhetővé a Rilkével vagy a spirituális témákkal nem ismerkedők számára.
⬤ Néhányan unalmasnak vagy unalmasnak találták a szöveget, és elégedetlenségüket fejezték ki az általános elkötelezettséggel kapcsolatban.
⬤ Néhány kritikus megemlíti, hogy a fordításokból hiányzik az eredeti versek zeneisége és rímképlete, ami egyesek számára ronthatja az olvasás élményét.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Prayers of a Young Poet

Könyv tartalma:

Ez a kötet ezeknek az imaverseknek az első angol nyelvű fordítása. Eredetileg 1899-ben írta őket Rilke, amikor első oroszországi útjáról visszatért Németországba.

A Keleten szerzett tapasztalatai mélyen formálták őt. Elbűvölték az ortodox templomok és kolostorok, mindenekelőtt az ikonok, amelyek sötét terekben izzó lángoknak tűntek számára.

Ezeket a verseket egyfajta ikonoknak szánta, olyan gesztusoknak, amelyek megvilágíthatják a sötétségben keresők útját. Ahogy Rilke itt írja: "Szeretem lényem sötét óráit, mert elmélyítik érzékeimet.".