Az Iliász

Olvasói vélemények

Az „Iliász” különböző fordításairól és kiadásairól szóló kritikák a fordítás hűségével, olvashatóságával és bemutatásával kapcsolatos elégedettség és kritika keverékét mutatják. Sok kritikus nagyra értékelte az egyes fordításokat költői minőségük és hozzáférhetőségük miatt, ugyanakkor csalódottságuknak is hangot adtak, amikor hibás változatot kaptak, vagy csalódtak a rövidített formátumokban. A szóbeli hagyomány jelentőségét és magának a történetnek a fontosságát is hangsúlyozták a kritikákban.

⬤ Jól csomagolt szállítás
⬤ kielégítő fordítások, amelyeket olvashatóságuk és költői minőségük miatt jegyeztek
⬤ a hozzáférhető modern fordításokat azért értékelték, mert közelebb hozzák az eposzt
⬤ egyes kiadások fokozzák a hallgatás élményét
⬤ az eposzban elismerték a gazdag tartalmat és a klasszikus történetmesélést.

⬤ Hibás fordítások
⬤ panaszok a könyv hosszúságára és szárazságára
⬤ egyes fordítások túl tudományosnak tűntek, vagy hiányzott belőlük az érzelmi elkötelezettség
⬤ problémák a rövidített változatokkal, amelyekből jelentős tartalom hiányzik
⬤ bosszúság a formátummal kapcsolatban, például a lemezek cseréjének szükségessége a hangos változatokban.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Iliad

Könyv tartalma:

Az Iliász a nyugati irodalom legkorábbi műve, és az Odüsszeiával együtt a nyugati kultúra nagy részének forrása. Kezdet.

"Énekeld, istennő, Peleusz fiának, Akhilleusznak haragját / és pusztítását".

Az Iliász leírja az Akhilleusz dühe által elszabadított pusztítást, amely elnyelte a katonát és a civilt, a hőst és a gyávát, az uralkodót és a rabszolgát, sőt a nőket és a gyermekeket is. Ez a történet a mérhetetlen büszkeséggel és állati erővel rendelkező hősök története, akik elemükben működnek. De ez sokkal több, mint egy nagy háborús eposz.

Homérosz összetett emberi karaktereket teremt. Egy görög és egy trójai páros, Diomédész és Glaukosz a csatatéren találkozik egymással, de felismerve, hogy ősi kapcsolat fűzi őket egymáshoz, gúnyolódás és ütések helyett inkább beszélgetést és páncélt cserélnek. Priamosz király megcsókolja Akhilleusz kezét, mondván: "Elszenvedtem azt, amit senki más nem szenvedett el a földön. Megcsókoltam annak a férfiúnak a kezét, aki megölte a fiamat", és ez a tett mély együttérzést vált ki Akhilleuszból, aki viszont visszaadja a hős Hektór holttestét, amelyet meggyalázott. A majdnem legyőzhetetlen Ajaxnak választania kell a csatatéren szerzett hősies dicsőség és az atyái szeretett földjére való visszatérés áldása között. Az Iliász a trójai háború története, de sokkal több annál: sok gyengéd jelenetet tartalmaz, kritikát fogalmaz meg a hős eszméjéről, és az istenek szerepét vizsgálja a történelemben.

Homéroszt Platón "egész Görögország tanítójának" és "a görög kultúra vezetőjének" nevezte. A klasszikus korban a görögök az Iliászt és az Odüsszeiát valóban sokkal többnek tekintették, mint irodalmi műveket; nagy részüket kívülről tudták, és a hellén egység és hősiesség szimbólumaként, de az erkölcsi, sőt gyakorlati útmutatás forrásaként is nagyra értékelték. Homérosz műveit Európa minden szegletében tanulmányozták, idézték és lefordították, és a nyugati képzeletre gyakorolt hatása óriási.

Ezt a prózai kiadást Samuel Butler, az utópisztikus szatirikus regény Erewhon és a félig önéletrajzi regény The Way of All Flesh ikonoklasztikus angol szerzője fordította, ez utóbbi posztumusz jelent meg, mivel még életében nem merte kiadni.