Az Iliász és az Odüsszeia

Olvasói vélemények

A könyv a két legjelentősebb klasszikus eposz, az „Iliász” és az „Odüsszeia” gyűjteménye. Bár sok olvasó értékeli a könyv minőségét és gyönyörűnek találja az illusztrációkat, aggodalmak merülnek fel a kiadás nem átdolgozott volta és egyes fordítások bonyolultsága miatt. Egyes olvasók élvezik a tartalmat, míg mások unalmasnak találják. Összességében a klasszikus irodalom rajongói számára kötelező olvasmánynak számít, de nem minden kiadás felel meg az elvárásoknak.

Az ókori görög irodalom két nagy hatású művét tartalmazza, gyönyörűen illusztrált, kiváló minőségű fizikai termék, a könyvbarátok által következetesen értékelt, a klasszikus irodalom rajongói számára alkalmas.

Nem a sokak által ajánlott átdolgozott kiadás, vastag és fárasztó olvasmány lehet, egyesek szerint a fordítás zavaros, lehetséges problémák a kötés és a borító minőségével.

(128 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Iliad and The Odyssey

Könyv tartalma:

Az Iliász és az Odüsszeia a nyugati irodalom legkorábbi művei, és a nyugati kultúra nagy részének forrásai. Az Iliász, kezdetben.

"Énekeld, istennő, Peleusz fiának, Akhilleusznak haragját / és pusztítását".

Leírja az Akhilleusz dühe által elszabadított pusztítást, amely elnyelte a katonát és a civilt, a hőst és a gyávát, az uralkodót és a rabszolgát, sőt a nőket és a gyermekeket is. A mérhetetlen büszkeséggel és állati erővel rendelkező hősök története, akik elemükben működnek. De ez sokkal több, mint egy nagy háborús eposz.

Homérosz összetett emberi karaktereket teremt. Egy görög és egy trójai páros, Diomédész és Glaukosz a csatatéren találkozik egymással, de felismerve, hogy ősi kapcsolat fűzi őket egymáshoz, gúnyolódás és ütések helyett inkább beszélgetést és páncélt cserélnek. Priamosz király megcsókolja Akhilleusz kezét, mondván: "Elszenvedtem azt, amit senki más nem szenvedett el a földön. Megcsókoltam annak a férfiúnak a kezét, aki megölte a fiamat", és ez a tett mély együttérzést vált ki Akhilleuszból, aki viszont visszaadja a hős Hektór holttestét, amelyet meggyalázott. A majdnem legyőzhetetlen Ajaxnak választania kell a csatatéren szerzett hősies dicsőség és az atyái szeretett földjére való visszatérés áldása között. Az Iliász a trójai háború története, de sokkal több annál: sok gyengéd jelenetet tartalmaz, kritikát fogalmaz meg a hős eszméjéről, és az istenek szerepét vizsgálja a történelemben.

Az Odüsszeia , Homérosz eposzában Odüsszeuszról és a trójai háborút követő tízéves hazatéréséről szóló történet csodálatos történet, amely az elmúlt két és fél évezredben nemzedékeket bűvölt el. A szereplők és az események jól ismertek, és a forma - egy hosszú, felfedezéssel és próbatételekkel teli utazás - a történetmesélés standard eszközévé vált.

Odüsszeusz a "polytroposz", a sok fordulat és trükk embere, aki az eszével él. Amikor a görögök elindulnak Trója felé, Odüsszeusz okossága teszi lehetővé, hogy megtalálja a hős Akhilleuszt, aki döntő fontosságú a győzelmükhöz. Aztán tíz évnyi, Trója előtt táborozás és számtalan emberélet elvesztése után mindkét oldalon drámai véget vet a trójai háborúnak a ma már híres trójai lóval. Az ember azt várja, hogy Odüsszeusz története azzal ér véget, hogy hősként tér haza. Ehelyett Homérosz és a sors újabb tízéves utazásra küldi. Az Odüsszeia története nemcsak Odüsszeusz kalandjairól szól a hazafelé vezető úton, hanem a hűséges házastársi szerelemről, az otthon és a haza szeretetéről is. Arisztotelész szerint míg az Iliász az eseményekről szól, addig az Odüsszeia a jellemről. Az "odüsszeia" szó bekerült az angol nyelvbe, és sokan a világ legmaradandóbb elbeszélésének tartják az Odüsszeiát.

Homéroszt Platón "egész Görögország tanítójának" és "a görög kultúra vezetőjének" nevezte. A klasszikus korban a görögök az Iliászt és az Odüsszeiát valóban sokkal többnek tekintették, mint irodalmi műveket; nagy részüket kívülről tudták, és a hellén egység és hősiesség szimbólumaként, de az erkölcsi, sőt gyakorlati útmutatás forrásaként is nagyra értékelték. Homérosz műveit Európa minden szegletében tanulmányozták, idézték és lefordították, és a nyugati képzeletre gyakorolt hatása óriási.

Ezt a prózai kiadást Samuel Butler, az utópisztikus szatirikus regény Erewhon és a félig önéletrajzi regény The Way of All Flesh ikonoklasztikus angol szerzője fordította, ez utóbbi posztumusz jelent meg, mivel még életében nem merte kiadni.